Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 29. délelőtt. Levezető elnök: Fejérdy Tamás - Esettanulmányok - Zágorhidi Czigány Balázs: A vasvári Domonkos kolostor hasznosítása

építészettörténetben már szerepel Vasvár, de valahol mégse a megfelelő helyén. Annyit mondanék, hogy érdekessége az, hogy a kolduló rendi építészetnek a legkorábbi periódusát őrizte meg, aminek igazában Magyarországon és Közép-Európában nincs is példája. Az épület sorsa a szokásos módon alakult. A műemléki kutatás után a szinte totálkáros épületet a sorsára hagytuk, amire a rendszerváltás is rásegített. Készült egy helyreállítási terv, egy szokásos nagy, szocialista kulturális központ, könyvtárral, egyebekkel, de gondoljuk el, már '86-'87 körül jártunk, tehát abszolút esélytelen volt a felújítása, és a közelmúltig gyakorlatilag így állt ez az épület. Néhány szót még az épületek műemléki szerepe mellett a városban betöltött szerepe is megérdemel. Az közhely, hogy a kolduló rendi kolostorok a város szélén helyezkedtek el. A középkori Vasvár nem egy, hanem gyakorlatilag három település volt és ebből két település határán állt ténylegesen a kolostor, tehát nem a központban, hanem a periférián helyezkedett el. A török korban azonban az egész település elpusztult és gyakorlatilag egy épület, a kolostor maradt meg ebből a hajdan megyeközpont és jelentős királyi városból. Megmaradása annak köszönhető, hogy végvárrá alakították a török korban. Ez volt az egyetlen középkori épület. Csak érdekességnek mondom, hogy a város öt templomából csak a dombtetőn álló plébánia templom maradt meg úgy ahogyan. Tehát egy jelentős városból ez az épület maradt meg és gyakorlatilag az újkori település e köré az épület köré épült, e köré az épület köré szerveződött, így aztán központi helyen van a településszerkezetben. Itt alakult ki a város főtere, többek között a domonkosok közreműködésének köszönhetően. Sőt, a kolostor egyik homlokzata kimondottan világi célokra, üzleteknek és irodáknak épült. Ennek megint csak hosszas története van. A kolostor már a középkorban is valószínűleg túlméretezett volt, nem bírták fenntartani és ezért központi funkciókat hoztak bele. A mi szempontunkból ez azért nagyon érdekes, mert azt bizonyítja, hogy ez sosem volt egy zárt egyházi épület. Mindig nyitott volt a város felé, tehát mi itt az épület hasznosítása szempontjából ezt is szerettük volna hangsúlyozni. Ez a kolostor egyházi épület, de mindig is ellátott közösségi funkciókat is, és nyitott volt a város felé. Hát erről szól ez a bizonyos hasznosítási terv. Egyetlen segítség, amit az egyeztetéseken kaptunk - és ezt nem rosszindulatúan mondom -, hogy úgy álljunk a munkához, hogy készítsünk egy hasznosítási tervet. A hasznosítási terv 1999-ben készült el és az elmúlt években ennek mentén haladtunk. Ez arról szólt, hogy nyissuk meg az épületet a város felé, legalább is az egyik, a legkönnyebben elérhető szintjét, hogy ezen a szinten hozzáférhető legyen a látogatók számára, ahol egy múzeumot alakítottunk ki. A múzeumnak is hosszas története van, de erről nem beszélnék. Eredetileg egy helytörténeti gyűjtemény, tehát nem egy múzeum működött benne. Tehát egy új múzeumot kellett létrehozni, ami az épülethez illő tartalmat hoz. Erről szólt a múzeumi fejlesztés, ami 2000 és 2005 között valósult meg. Az épület egy része gyakorlatilag életveszélyes volt, egy részét a tűzoltóság zárta be, a másikat meg egy nem tudom milyen másik hatóság. Első lépésként azt a bizonyos emeleti szintet állítottuk helyre. Itt két olyan funkciót, olyan célt, olyan tartalmat fogalmaztunk meg, ami az épület jellegéhez illeszkedik. Az egyik a domonkos rend története, mivel hogy ez egy domonkos kolostor