Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 29. délelőtt. Levezető elnök: Fejérdy Tamás - Esettanulmányok - Virágh lászlóné: Egy kőszegi polgárház felújításának-átalakításának folyamata, tapasztalatai

juk során többször leállították a kivitelezési munkálatot, de itt még nincsenek súlyos időveszteségek. A problémát az építtető és a kivitelező számára az okozta, hogy a kivitelezés technológiájában következett be vitás helyzet és ezért többször leállításra került az építkezés a későbbiek folyamán. 2003 április hónapban elkészült a tudományos dokumentáció, ennek ára 1 600 ezer forint volt, költségét a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vállalta és rendelkezésünkre is bocsátotta az összeget. Miközben a falkutatások zajlottak, a tető felújítása is megkezdődött. Szükségessé vált a tetőszerkezet megerősítése és tulajdonképpen ez volt az első olyan probléma, amivel azt hiszem, hogy minden műemléki ház felújítása találkozik, nevezetesen, hogy hogyan tudja a műemléki cserepeket újravarázsolni. Mi eldöntöttük, hogy miután nagyon rossz állapotúak a cserepek, hisz több száz éves múltra tekinthettek vissza, új műemléki cseréppel helyettesítjük. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal képviselője nem engedte a cserét, hiába érveltünk. Környezetünkben lévő más műemléki házakat mutattunk be, hogy ott is új cserép van. A válasz minden esetben nemleges volt. Megkezdtük a kézzel történő igényes válogatást és kerestük a hasonló időben készült cserép fellelési helyét. Amikor megtaláltuk, folytatódott a munka. Nehezítette a helyzetet az ácsszerkezet kivitelezésének folyamatában felmerült probléma, ahol elvárás volt felénk, hogy korhű építési technológiát alkalmazzunk és bármennyire magas színvonalú és jó képzettségű ácsokkal dolgoztunk, bizony ez nagyon komoly problémát jelentett. De itt a hatóság kompromisszumot kötött velünk és azt mondta, ha a cserepek eredetiek lesznek, akkor a korhű építési technológia mellé becsúszhat egy kis mai technológia, így kerestük a régi cserepeket és ugyanakkor az ácsunk dolgozhatott tovább. Azt hittük, hogy az emeleti szintnél semmi problémánk nem lesz, mindent az eredetinek megfelelően akartunk visszaállítani, de a nyílászárók, bár gyönyörűek voltak, mert eredetileg fújt üvegből készültek, és azt hiszem, hogy ez mindenkit megkapott, olyan szinten voltak sérültek a több száz éves időszak alatt, hogy azt gondoltuk, ezt majd külön bemutatjuk. A belső udvaron egy területet alakítunk ki, meg is csináltattuk a hasonmás ablakokat. Egy napig örülhettünk, egy napot volt bent ez az ablak. Jött az ellenőrzés, kiszedették velünk az ablakot és az eredetinek a restaurálását kellett megcsinálnunk. Természetesen mi a régi vasalattal csináltattuk meg az újat is, de itt, ha el akartuk kerülni a büntetést, akkor fejet kellett hajtanunk az akarat előtt, azóta nincs energiatakarékosság, nem záródnak az ablakaink, résnyire nyitva vannak, de az eredeti ablakok kerültek vissza. Ugyanakkor a táblás parkettát, ami gyönyörű és csillag alakú, mindenképpen meg akartuk menteni és arra jelentős költséget fordítottunk, hogy a nappali térben az eredeti parketta megmaradjon. Még azzal is megalkudtunk, hogy egy kisebb szobában a nagyon tönkrement hajópadló ne kerüljön kicserélésre, mert erre is azt a választ kaptuk, hogy nem tehetjük. Elérkezett a földszinti postamúzeum kialakítása. Itt kezdődtek a gondjaink. A kiállítás tervezői mindenképpen egy fűthető, helyiségről-helyiségre haladó kiállító teret képzeltek el és ezért szerettük volna a három helyiség közötti középső falakat megbontani. Az építészeink megállapították, hogy mindenképpen lehetett nyílás a két fal között, mert a rendkívül vastag falméret egyszer csak féltéglányira zsugoro-