Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Megnyitó - Bozóki András: „A mi várunk – mire várunk…?” interaktív örökségvédelem a 21. században

dolom, még több kell. Használjuk műemlékeinket, éljünk együtt velük, de ne paszszívan, hanem aktívan, kreatívan! Akárcsak a múzeumokban - nincs szükség piszszegő teremőrökre. A kultúra legyen közös játéktér, közös élmény, jusson el mindenkihez. Higgyék el, a múlt értékeit csak így tehetjük szerethetővé, mindenki által elfogadhatóvá. És akkor még nem is beszéltem arról, milyen vonzó lehet mindez a külföldi turisták számára. A másik fontos kulcsfogalomról a technikai fejlődésről már ejtettem néhány szót. Ez az örökségvédelemben is létkérdés. Az Európai Unióban ez már egyfajta „vesszőparipa", a soros brit elnökség kultúrpolitikai céljai között előkelő helyen szerepel a kulturális tartalmak digitalizációja. Dicséretesnek tartom, hogy ez már itthon is megindult: a fértődi kastélyról a Műszaki Egyetemen készítettek egy 20 perces komputer-animációs filmet, amellyel virtuálisan be lehet barangolni az épületet. A virtuális tárlatvezetéseknek egyébként Európában - például Nagy-Britanniában - már nagy hagyományai vannak. Sok műemlék-együttesünknek nagyon igényes honlapja van, a KÖH weblapján található műemlék-kereső is jól működik. Hiszek abban, hogy ez a jövő: a digitális műemlék-nyilvántartás tökéletesítése, élvezetes honlapok, virtuális séták, igazodás az európai szabványokhoz. Bizonyára Önök, szakemberek is egyetértenek velem abban, hogy lassan már tényleg csak az számít, ami kint van a neten. Európa több országában ez már jól működik, mi se maradjunk le. Tudom, mindahhoz, amit eddig felsoroltam, leginkább három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez mostanában különösen nehéz ügy. Ezért mondom azt, hogy az örökségvédelemben át kell térni egy újfajta, gazdasági szemléletre, hogy ne csak az állami pénzeken múljon minden. Hamarosan arról fogunk hallani, hogyan építhetjük be örökségünk védelmét, hasznosítását a II. Nemzeti Fejlesztési Tervbe. Szeretném, ha műemlékeinket úgy hasznosítanánk, hogy abból az országnak egyre több gazdasági haszna is legyen! Fejlesszük a turizmust - ne csak szó szerint, hanem kulturális értelemben is! Pályázzunk EU-s pénzekre! Kérem Önöket, hogy ezen a konferencián beszélgessenek, ötleteljenek arról, milyen jogszabályokat, milyen gazdasági környezetet teremthetnénk ahhoz, hogy épített örökségünk megóvása ne csak vigye a pénzt, hanem hozza is. Higgyék el, ez külföldön magától értetődő dolog. Olaszországban például olyanok a törvények, hogy a magántőkének kifejezetten megéri műemlékek felújításába, gondozásába fektetni. Sőt, ez ott társadalmi presztízst is jelent. Munkatársaimmal azon dolgozom, hogy ez itthon is így legyen: jelenlegi jogszabályaink ugyanis egyelőre majdhogynem „büntetik" azokat a cégeket, amelyek kulturális javakba invesztálnak. Ezen szeretnék minél hamarabb változtatni. Végül még egy nagyon fontos dolog: számomra az épített örökség nem csak régi épületeket jelent. Annak számít a két éve felhúzott üvegpalota, egy modern lakóparki ház és a design legújabb vívmánya is. Az építészet, a formatervezés a legfontosabb művészeti ágak közé tartoznak - ezt ne felejtsük el! Minden, amit ezek a szakemberek és egyben művészek ma megalkotnak, a mi örökségünk. Körbevesz minket, együtt élünk vele, hat ránk, és ezt hagyjuk majd utódainkra. Ez a mi kultúránk szerves része, amire reményeim szerint egy általános iskolás gyerek száz év múlva is büszke lehet.