Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Fejérdy Tamás és Lombos István - Szegvári Péter: Az épített örökség szerepe a regionális és kistérségi fejlesztésekben

lomról. Felvetődött, hogy a fenntarthatóságot a fejlődésben kell-e érvényesíteni vagy a fejlesztésben, hogy hogyan lehet a feltételeket megteremteni ahhoz, hogy a természeti és az épített környezet szempontjait is figyelembe vegyük a fenntarthatóságban. Kérdés, hogy hogyan tudok olyan feltételeket teremteni, amely egy fejlődést fenntarthatóvá tesz hosszú távon is, vagyis hogy a fejlesztések azt a célt is szolgálják, hogy értékeket védenek és mentenek és beépítik a fejlődésbe is. Szeretnénk szervesen beilleszkedni az európai térbe, azt hiszen ez vitathatatlan, de azok a jelentős mértékű különbségek, amelyek ma Magyarországon vannak, elfogadhatatlanok. Mindenki számára kellemetlen, de akiket sújt, azoknak különösen nem mindegy, hogy mekkora ez a különbség. Ilyen értelemben mi jelentős mértékűnek tartjuk azt a két és félszeres különbséget életkörülményekben vagy életesélyekben, ami ma Magyarországon regionális szinten megfogalmazható. Céljaink tekintetében a térségi versenyképesség lesz a hívószó. Nem csak azért, mert a versenyképesség egyébként olyan divatos kifejezés. A területi vagy térségi versenyképesség bármily furcsa, valószínűleg az Önök számára is izgalmas, mert a térségi versenyképességnek vagy más néven a területi tőkének vannak olyan elemei, amelyek nem csak a gazdaságra koncentrálnak. Vagyis akkor, amikor területi versenyképességről beszélünk, akkor pl. számításba kell venni a területi tőke minden elemét, így az örökséget is. Egy régió ezek által válhat versenyképessé , ezáltal lehet fejlődőképes. Lehet, hogy ebben az értelemben az örökség, a természeti és az épített környezeti örökség a területi tőke legfontosabb tartalma. Franciaországban és számos más országban és régióban a fejlesztés motorja az örökségvédelemre építő turizmus. Ezt próbáljuk érvényesíteni például az ún. kastélyprogrammal. Nem csak egyszerűen örökségvédelemről van tehát szó, hanem „funkcionális örökségvédelemről", amelynek az elehet az eredménye, hogy egy területi tőkét, az épített örökség úgy erősít fel, hogy az kulturális, vagy más közösségi célokat szolgál. De az is lehet, hogy szállodaként az idegenforgalom részévé válik. Tehát a területi versenyképességben ilyen elemeket is keresünk. A társadalmi felzárkózásról, esélyegyenlőségről már beszéltünk, és ennek kapcsán eljutottunk a fenntartható területi fejlődés és az örökségvédelem problémájához. Aki veszi a fáradságot és elolvassa az országos koncepciót, láthatja, hogy az átfogó területfejlesztési célok között nem véletlenül jelenik meg önállóan, a természeti és az épített örökség védelme és az nem csak mint védelem jelenik meg, hanem úgy, hogy a védelem és az érték érvényesítése a fejlesztés és a fejlődés motorja. Erre is épülhet egy fejlődési és fejlesztési stratégia. Természetesen nem csak az az érdekes, hogy európai országgá váltunk, hanem az is, hogy ez új dimenziókat is nyit számunkra. Európa testén a volt nemzetállamok határai mentén hegek vannak, mert a korábbi nemzetállamok elválasztották a térségi egységeket. Azzal, hogy Magyarország és Szlovákia Európai Uniós tagállammá vált, Szlovákia és Magyarország számára egészen más képet és lehetőséget kínál a határmentiség értelmezése. Önök két nappal ezelőtt átmentek és végignézték a felvidéki örökséget, ami európai és egyébként magyar örökség is. Gondolom nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a határmenti térségek integrálódása Európában egy igen fontos kitörési pont. Magyarországon a határmenti térségek a legelmaradottabbak, ez nyilván