Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Dóra Ottó: Az épített örökség helye és szerepe a megyei fejlesztési tervekben

lehetőségek, az eszkimó és a fóka arányszáma ma olyan 1 ezrelék lehet és 2007-től ez felmehet mondjuk 1%-ra. De az arányszám ettől még jelentősen nem fog változni. Helyi szinten erre megvan a döntéshozói és a közösségi szándék is. Ezek a szándékok lassan összetalálkoznak, tehát rendkívül fontos a szándékokat egy mechanizmusba illeszteni. Három konkrét dolgot szeretnék megemlíteni, amire nógrádi emberként nagyon büszke vagyok a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökeként meg pláne. Nevezetesen azt, hogy az elmúlt években, évtizedekben meg tudtunk valósítani az örökségvédelemmel összefüggő jó dolgokat is. Szakmai körökben azt mondják erre a kollégák, hogy csepp a tengerben. Ezt én pontosan tudom, de a Phare-Orpheusz programból országos összevetésben is a legvastagabb szeletet tudtuk kihasítani Szécsény, Salgótarján és Hollókő kapcsán. Az volt a szándékunk, hogy Szécsény, Hollókő és Salgótarján rehabilitációs, rekonstrukciós programját támogassuk. A település-rehabilitáció ebben az Európai Uniós költségvetési ciklusban és a következő ciklusban is regionális prioritás. Az Ipoly környékén zajló települési rehabilitációs programokkal komoly szándékaink vannak. Ez azt hiszem mind-mind azt jelzi, hogy ez számunkra fontos és saját forrásból, a megyei önkormányzat és a települési önkormányzat is súlyos milliókat, tízmilliókat áldoz azért, hogy a bányamúzeum a mostani állapotához képest továbbfejlődjön. Itt egy zárójeles megjegyzésem lenne, megint csak nógrádi emberként, az utolsó hozzászólásra hajazva, hogy rémülettel látom az örökségvédelemben, hogy a XIX. század második fele és a XX. század vége közötti alkotásaink pusztulnak és eltűnnek a semmibe. Azt gondolom, ha így folytatjuk, egy-két évtized múlva nem is lesz majd mit megvédeni. Nem véletlen, hogy a bányamúzeumot egy felszíni kiállítóhellyel bővítve ipari snkanzenné szeretnénk fejleszteni. Hollókő kapcsán pedig az lenne a javaslatom, hogy a világörökségeket egy vagy akár egyenként mindegyiket egy profi management kezére bízzuk. Ez önvédelmi reflex, ha szabad ezt mondani, én ezt Hollókő polgármesterének is elmondtam. Egy 400 lelkes falu, önkormányzata nem képes, nem akarom az okokat felsorolni, hogy miért, egy világörökséget fenntartani sem anyagilag, sem egyéb más okokból, és nagyon időszerű lenne, hogy ebben az ügyben történjen valami. Szeretnénk fenntartani Ipolytarnóc világörökségi ambícióit, tudjuk, hogy ezek az ambíciók nem most fognak beérni. Mi igyekszünk, hiszen egy 500 milliós fejlesztés fog történni, és ha már 20 millió évet kibírt, valószínűleg még 2-3 évet kibír. Az 500 milliós fejlesztéshez annyit szeretnék hozzátenni, és ez megint az összehangolás témakörben, hogy nem volt egyszerű a tulajdonost, aki a Magyar Állam, rábeszélni arra, hogy pályázzon. Tehát szó szerint úgy kellett rábeszélni, mert hogy van 500 millió erre a célra és csak 5 millió forint saját erő hibádzott a dologban. A siker érdekében megígértük, hogy ha kell összeszedjük. Ez megint csak egy utalás az együttműködési nehézségekre és annak szükségességére. Egyébként kérném is a természeti örökséggel foglalkozó, kollégákat, hogy Ipolytarnóc ügyében ki hol tud, ott segítsen. Mindent meg fogunk tenni a Bükki Nemzeti Parkkal az élen, aki a birtok gazdája, hogy olyan állapotba kerüljön, hogy a valóságban is érdemben lehessen a világörökség ügyéről beszélni. Tudnám még hosszasan sorolni, de én csak azt szeretném amerre járok újból és újból és megerő-