Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Tardy János - Inkei Péter: A kultúra, mint fejlesztési potenciál

szószólója, támogatója ennek az osztálynak, mert amellett érvel, hogy a kreatív emberek és az azokra támaszkodó megoldások jelentik a gazdasági siker zálogát. Ezt úgy próbálja bizonyítani, hogy összefüggést keres a siker, a gazdasági mutatók és egyéb összetevők között. Egy sor érdekes mutatót dolgozott ki, ebből az egyik a kreatív osztály. Szinte csak a diplomásokat és pár nem diplomást sorol oda. Az ő felfogása szerint a pedagógusok széles rétege is a kreatív osztályhoz tartozik, és így hozza ki azt az eredményt, hogy az Egyesült Államokban a foglalkoztatottaknak közel 1/3-a szerinte a kreatív osztályhoz tartozik. Ennek szellemében felmérte az Egyesült Államok városait, aztán megkísérelte ezt Európában is megismételni. Különböző mutatók szerint többnyire azt bizonyította, hogy a kreatív osztály tagjai a legjobbak a legsikeresebbek is. Azt vizsgálta, hogy milyen arányban van jelen a foglalkoztatottak között a kreatív osztály. A másik vizsgált terület az, hogy milyen arányban vannak csúcstechnológiát képviselő munkahelyek az illető területen, és mennyi szabadalmat nyújtottak be. Legfőbb mutatója tehát az, hogy mennyire innovatív az illető terület. A tehetséget számomra túl leegyszerűsítő módon méri, mert a különböző magasabb oktatási fokozatok számát veszi alapul, ami nem biztos, hogy feltétlenül a tehetséget jelenti, mert szerintem az lehet kitartás is és lehet a szülői gondoskodás eredménye, de minden esetre ez a megállapítása. A melegek, száma számára pozitív mutató. Szerinte azok a városok, ahol több hasonnemű pár él párkapcsolatban, azok sikeresebben élnek a gazdasági területen is. A bohémség, a bohémien index az a művészek és művészeti jellegű foglalkoztatottak aránya, az olvasztótégely pedig a bevándorlók mennyiségére utal. Ezekből aztán csinált összefoglaló, kombinált mutatókat is, és ezek alapján állította sorba a városokat, San Francisco, Austin városa és Boston, az első három, amelyek valóban a gazdasági mutatókban is a legjobbak. Egy olyan fogalom holdudvarát, kialakulását és tartalmát próbáltam megmutatni, ami biztos, hogy velünk együtt él, ha magunk nem is azonosulunk vele, nem is használjuk. Ez kívülről, az Európai Uniós elvárásokból, kiírásokból, értékrendből rendszeresen szembe jön velünk. Itt Európában is vannak ennek a megközelítésnek neves szószólói, neves szerzői. Mint említettem, itt minden az angol nyelvterületről jön, ez is, de a "Kreatív város" című könyv egyik szerzője olasz, a másik német, ők most ennek a területnek a legismertebb szószólói. És egyúttal végrehajtói is. Itt ugyanis nem csak arról van szó, hogy egy újfajta megközelítést képviselnek, hanem arról is, hogy egy újfajta megélhetési lehetőséget is. Tehát vannak olyan szakértői csapatok, akik rászállnak egy-egy területre, természetesen meghívásos alapon egyegy városra és annak kidolgozzák a kreatív fejlesztési tervét. Jellemző, hogy ebben szerepel a rehabilitáció az ipari társadalomból itt maradt hatalmas hasznavehetetlen ipari területek az újrahasznosítása is. 10-15 évvel ezelőtt azt hiszem, többet beszéltünk a kulturális örökségnek az új korba illetéséről. Most az érdeklődés eltolódott a vas és a rozsda övezetek a hasznosítása felé. Előtérbe került, azt hiszem gyakrabban beszélünk róla, több figyelmet, több támogatást kapnak ezek a fajta felújítások. A divergens gondolkodást hirdetik azt, hogy több időt fordítunk a megoldásokra, nem kell az első tervet elfogadni, be kell vonni olyan embereket, akik kívülállók, jelesül esetleg művészeket, akik az ellentmondást képviselik, hogy a