Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Hozzászólások - Kristóf Ágnes - Fejérdy Tamás

Van még valami, amit az európai uniós gondolkodásmóddal kapcsolatban megemlítenék. Lehet, hogy óriási haszonélvező lesz majd a kulturális örökség, a műemlékek, műemlékegyüttesek indirekt módon. Ez engem nem zavar, nem muszáj mindig a kirakatban lenni. Azt viszont nem nagyon szeretném, és erre is volt már példa, hogy az örökségérték esetleg csak ürügy legyen, amin aztán átgázol a fejlesztés. Tehát azt szeretném, hogy valamilyen módon legyünk benne a feltételek megfogalmazásában is. Ez valahogy elkerült bennünket az előző fejlesztési terv alkalmából, nem kellene hogy így történjék a másodiknál. Még egy dolgot mondanék, mert ez is kikívánkozik belőlem és ez a belső Erzsébetváros, sztorija. Sok mindent megtanít nekünk ez az eset, egyebek közt azt a talán ismert igazságot, hogy amennyiben a fejlesztések nem érik el a kritikus tömeget, más szóval fogalmazva, telkenként gondolkoznak, vagy épületenként és nem egységenként, akkor nagy bajok vannak. A városrehabilitáció, a településrehabilitáció egy fontos cél, errefelé kell nekünk haladni, de úgy kell megvalósítani, hogy az egészet lássuk. Ez is sokszor elhangzott ma holisztikus címszó alatt. Mert nem jó, ha az a fejlesztő, akinek egy üres telek jut, az nagyot kaszál, akinek meg egy helyreállítandó műemlék, az pedig egy nagyot bukik. Ezeket együtt kell kezelni, beleértve a parkolóhelyeket stb. Integrált szemlélettel kell meghatározni a fejlesztés akcióterületét is. Nyilván a finanszírozásnak is millió oldala van, de még egy pontot szeretnék kiemelni. Nagyon örültem Nagy Mihály statisztikai számainak, ez olyan vonal, amelyen tovább lehetne haladni. Tudniillik azon, hogy éppenséggel az egyik leghatékonyabb befektetési terület az örökségi terület. Erre norvég és egyéb kollégáinktól hallhattunk konkrét (hard figures) igazi statisztikai adatokat. Ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos kommunikációs feladat áll előttünk. Én azt gondolom, hogy ha 100 magyar állampolgárt, vagy 1000 embert megkérdeznek, akkor abból 99, illetve 999 azt mondaná, hogy meglévő épületben egy programot megvalósítani drágább, mint egy újban. Ez lehet hogy így van, de egyáltalán nem biztos. Ha belevesszük azt, hogy a meglévő épületet el kell bontani, a veszélyes hulladékot el kell szállítani, el kell helyezni, ráadásul elveszítjük a meglévő épület értékét, ami forintban ki nem fejezhető, akkor valószínű, hogy olcsóbb a meglévő épület hasznosítása. Azt gondolom, hogy amikor Fegyverneki elnök úr azt mondta, hogy fejlesztési koncepciókat önkormányzatonként lehet csinálni, akkor mindig meg kellene vizsgálni azt, hogy a meglévő épületekkel mit lehet megvalósítani. Jó lenne, ha a gazdaságossági számításoknál nem csak a közvetlen, pillanatnyi kiadások lennének a döntéshozók fejében. A kastély lassan már a műemlék szinonimájává kezd válni, miközben a műemlékállománynak csak egy töredéke kastély. Minden esetre úgy gondolom, hogy abban a fejlesztési lehetőségben, amivel itt szembesülünk, óriási lehetőség van és nagyon örülök, de egy picit félek is attól, hogy agyon fog lapítani bennünket, tehát nagyon fel kell készülnünk.