Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Varga Kálmán és Fegyverneky Sándor - Varga Kálmán: Örökségvédelmi stratégia a nemzeti fejlesztési tervben

ez mind a nagyon erős és nagyon nívós műemléki rehabilitációval teremtődött meg. Arról már nem is szólva, hogy milyen jövedelmeket jelent az országnak és milyen presztízst hoz egyébként Csehországnak. Ez a kicsi és nagy példa azt is bizonyítja, hogy milyen fontos gazdasági szerepe van az örökségvédelemnek. Nem véletlen tehát, hogy a fejlesztési terveknek szinte minden oldalán találkozhatunk örökségvédelmi feladatokkal. Hadd mondjak néhány példát erre is. „Befektetés a környezetbe" ismert kifejezés. Elmaradott térségek és perifériák felzárkóztatását, természeti és kulturális értékekben gazdag vidékek, területek fejlesztését jelenti. Olyan program szinte nincs, amiben valami módon az épített örökség, és nem csak a mi műemléki örökségünk, hanem az épített környezet mint olyan, ne lenne valamilyen módon jelen, ne lenne valamilyen módon a feltételteremtés fontos része. Úgy látom, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Terv megalkotásával kapcsolatban szinte nincs olyan pont, nincs olyan célkitűzés, prioritásként beemelt javaslat, ahol a mi területünk valamilyen szinten ne lenne jelen. Különböző mértékben, de jelen van, sőt amikor majd ezeknek a programoknak a megvalósítására sor kerül, akkor azt hiszem, hogy több esetben érdemes lesz ezeket majd önállóan kezelni, gondozni. Ha az épített örökség megóvását, újrahasznosítását, mondjuk így, az életbe való visszaemelését nézzük, akkor nagyon pontosan meghatározhatók azok a fontos szellemi, politikai, társadalmi feltételek, amelyek az ilyenfajta munkát sikerre vihetik. Ha ezeket összevetjük a fejlesztési tervekben, illetve az előkészítő dokumentumokban szereplő javaslatokkal, akkor meggyőződésem, hogy a mi szempontunkból a siker titka az, hogy ezek a feltételek, vagy várható adottságok mennyire felelnek meg egymásnak A műemléki, vagy az épített örökség gondozása, megtartása, hasznosítása tekintetében az egyik legfontosabb feltétel a kiszámíthatóság és a tervezhetőség. Úgy nyilván nem lehet dolgozni, élni, hogy megszületnek a komoly helyreállítási, hasznosítási tervek, amelyek aztán több évre elhúzódnak - sőt ma már egy-egy költségvetési éven belül is - elbizonytalanodhatnak, amellyel gyakorlatilag létjogosultságuk megkérdőjeleződik. A tervezhetőség és kiszámíthatóság, a biztos pontok kijelölése az előttünk álló esztendőben az épített örökség megóvásának nagyon fontos feltétele. Ha ezt átültetem a II. Nemzeti Fejlesztési Terv ma születő, most formálódó anyagába, akkor azt mondhatom, hogy a jelenlegi tervezés szintjén úgy tűnik, hogy ez a feltétel ebben az összetett stratégiai programban biztosított lesz. A mi területünk, mondjuk így felvirágzásának feltétele, hogy ne politikai ciklusokban gondolkozzunk, hogy ne legyen az, hogy négy évenként megtörnek bizonyos programok, sőt maguk az intézmények, intézményrendszerek is. Az lenne jó, ha ciklusoktól és így politikai érdekektől mentesen lehetne ezt a területet gondozni és előrevinni. Én magam úgy látom, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Terv legalábbis csírájában hordozza azt a törekvést, hogy a 2007-től esedékes megvalósítás idején megpróbálja a minimumra csökkenteni, vagy valami módon kizárni a káros hatásokat. A mi területünkön a ciklikusság sok kárt tud okozni. Ha ezt sikerült figyelembe venni a Nemzeti Fejlesztési Tervben, akkor olyan feltételeket tudunk teremteni munkánk számára, ami a siker és az eredményesség nagyon fontos előfeltétele lesz.