Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Esettanulmányok - Moór Mátyás: A balassagyarmati vármegyeháza épületének jövője, hasznosítási lehetőségei

tek az évfolyamok, négy év alatt folyamatosan funkciótlanná, üressé vált a ház és hosszú évekig így is maradt. Ennek következtében elkezdődött az állagromlás. Az önkormányzat már a kezdetektől igyekezett az épületnek valamilyen hasznosítást szervezni és igyekezett az épületet megszerezni. Azonban ez az épület sosem volt a városé, ez mindig megyei épület volt. A háború után állami tulajdonban volt, de az egyházi tulajdonok visszaadásával kapcsolatos cserebere, illetve kárpótlási, kártalanítási alkuk során a város eljutott oda, hogy 1997-re, megkapta az épület tulajdonjogát. Az önkormányzatnak rengeteg ötlete volt a házzal kapcsolatban, konszenzus azonban csak két témában volt. Az egyik az, hogy nagyon kell nekünk ez a ház, a másik pedig az, hogy nincs rá pénzünk. Tehát valami olyan hasznosítást kell kitalálni, amely biztosítja a szükséges forrásokat. A lehetséges hasznosítási formákra 1995-től többféle elképzelés született. A közigazgatási szolgáltató ház, egy olyan épület lett volna, ahová minden hatóság beköltözik, ahol az állampolgár, leadja a kérvényeit, egy hét múlva pedig minden pecsét a megfelelő helyre került volna. A kicsit utópisztikus elképzelést éppenséggel meg lehetett volna valósítani, de amíg a különböző hasznosítási módozatokon morfondírozott a város, az ANTSZ, a földhivatal és a városi ügyészség is megtalálta az elhelyezését. Szép lassan azok az ágazati pénzek, amik az épület felújítására lettek szánva, máshol hasznosultak és nem lettek koncentrálhatok. A következő hasznosítási elképzelés 1998-ban körvonalazódott és tulajdonképpen azóta is ezen a csapáson megy tovább az épület hasznosítására vonatkozó önkormányzati gondolkodás. Ekkor a gazdasági minisztérium meghirdetett egy pályázatot konferenciaközpontok kialakítására. Az önkormányzat 1997 nyarán kapta meg a házat. 1998 tavaszán az önkormányzat megegyezett abban, ami kézenfekvő volt, hogy induljunk el a konferenciaközpont irányába annál is inkább, mert a városnak az volt az elképzelése, hogy kisebb régiójának központjává nője ki magát, hiszen mindig is az volt. Az Unióhoz való közeledéssel pedig egyre inkább azzá válik. Reményeink szerint vonzáskörünk nem csak fél kör lesz, hanem mint korábban volt, átnyúlik a határon kb. 50 000 emberre terjed ki és kiteljesedhet egy teljes körré és ez a vonzáskör már megérdemel egy megfelelő épületet. El is indította az önkormányzat a munkát. 1999-re sikerült egy kis pénzt pályázni és elkészült egy megvalósíthatósági tanulmány a konferencia célú hasznosítására, amit beruházási programtervnek lehetne nevezni. Ez megpróbálta az üzleti hasznosítást a közcélú hasznosítással ötvözni. Nyilvánvaló, hogy egy év 365 napból áll, ha csak konferenciaközpont egy ház, akkor minimum 30 konferenciát kell benne rendezni, hogy a ház egy éven át működjön, ez természetesen itt nem jön össze, tehát mindenképpen más hasznosításokról is kellett gondolkodni. Ebben a tervezetben, voltak üzletek, bérirodák, vendéglátó területek, pl. a földszinten. Az emeleten a főfunkció, a konferencia céljait szolgáló nagyterem és a szekciótermek. Mivel, mint ezt Önök is tapasztalhatták, szálláshely hiányos a város, a kollégiumban tudtunk leginkább elhelyezést biztosítani. Ezért apartman, illetve buiseness-class szintet közelítő szállodai elhelyezést terveztünk, illetve a tetőtérbe, ahol korábban a katonai kollégium körletei voltak, ott szintén kereskedelmi szálláshelyeket. A megvalósíthatósági tanulmány szerint a terv rend-