A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

I. szekció - Kubinszky Mihály: A Lőver(ek)

generációs szükségletek alakításáig, figyelembe véve a szociális és etnikai feszültségeket, ami a foglalkoztatási stratégia és etnikai program elkészítését teszi szükségessé. A lakótelepek rehabilitációja csak ezek birtokában és figyelembevételével végezhető el eredményesen. A megvalósításhoz szükséges források lehetőségét is a kialakított politika és program határozza majd meg. A város jövőképének meghatározása irányt adhat, segítheti a még kidolgozásra váró politika és programok alakítását, ezért az arra irányuló vizsgálatok megkezdése a következő feladat, amelyet a várossal együtt elvégezni szándékozunk. Az örökség alapú városrehabilitáció az az alap, amelyre építve a város elérni kívánt céljai a jövőképben megfogalmazhatók. Ezzel párhuzamosan a védendő területre elkészíteni tervezett örökségvédelmi hatástanulmánnyal kívánjuk az integrált védelem már említett szociális és egyéb szegmenseihez a sajátos szempontokat, valamint a fejlesztési koncepciót megadni, amelyeket az önkormányzat beépíthet azután a településfejlesztési és szabályozási tervekbe. Végezetül segítséget kívánunk nyújtani a városi civil kezdeményezéseknek, amelyek az örökségi értékek megismertetését, fenntartásuk használattal történő biztosítását célozzák meg. Ebben az évben két civil egyesületnek szándékozunk támogatást adni a közös cél, az örökség-alapú városrehabilitáció egy-egy kisebb részletének jelzésértékű megvalósítására. Egyik a Velence Egyesület, a másik a Hetes telepi romák egyesülete. KUBINSZKY MIHÁLY A LŐVER(EK) A lőver szónak három jelentése van: először is a Lőver terület, amely Sopron városnak a vasúttól délre fekvő egészét magába foglalja. Azután a lőver jelenti azt, ha valakinek itt egy kertje van. „Kimegyek a lőverbe almát szedni" mondta a régi soproni polgár. De, ha azt mondta, hogy „a lőveremben lakom", akkor ott háza is volt. A Lőver szó többes száma csak azért indokolt, mert a terület több részre tagozódik. Soproni ember azt, hogy Lövér nem mondja ki. Ez a 30-as évekből ránk maradt szomorú politikai örökség. Az Alsólőver utca és a Béke út sarkán van egy bronz emléktábla. Ötből ez az egy maradt meg. A tábla mértani közepén a nyilas szó látszik, s így a tábla is tanúsítja, hogy a lövérlövész-nyilas szórokonsággal visszaéltek. Tehát maradjunk a régi Lőver kifejezésnél, ahogy a soproniak ezt már mindig is kiejtették. Nagyon remélem, hogy Sopron város közgyűlésének 1991-ben hozott határozatának, mely visszaállította a Lőver elnevezést, előbb-utóbb az MTA Nyelvtudományi