A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

Plenáris ülés - Fejérdy Tamás: A történeti városok szerepe és helye a térségfejlesztésben

történetileg kialakult mágnesként vonzott magához olyan elemeket és funkciókat, amelyek a természeti környezetét mintegy tehermentesítik. A történeti város ebben az értelemben is a térségfejlesztés értékőrző vonatkozású szereplője, csak tudni kell élni az általa felkínált lehetőségekkel!. Más szavakkal: a történeti város kínálta infrastruktúra eleve meglévő fejlesztési bázis, amelynek kihasználása a történetiség lényegét megtartó funkcióváltások keretében valós, sőt egyetlen jó választás a környezetet extenzív módon terhelő fejlesztésekkel szemben. Az ilyen fejlesztés egyszerre szolgálja a történeti város értékeinek megújítva megtartását és a környezet értékeinek megóvását: igazi térségfejlesztő lehetőség! Ezzel már el is érkeztünk az integrált szemléletű fejlesztés gondolatához. Megint csak divatos fogalomról van szó, gyanítom azonban, hogy ahányan vagyunk, csaknem annyiféleképpen értelmezzük. Itt és most természetesen nem, vagy nem csupán a történeti városon belüli integrált értékvédelmi megközelítésre gondolok, hanem valóban térségi kitekintésben. Itt és így sem jelent azonban mást, mint az értékmegóvás és a fejlesztés egymást kiegészítő, kiegyensúlyozó dinamizmusának megvalósítását. Azt az optimális helyzetet, amelyben a meglévő értékekre alapuló fejlesztés ezeket az értékeket nem elhasználja, hanem úgy használja fel, hogy tartós folyamatok keretébe foglalva megőrzi azokat. Az ilyen fejlesztés nem zárja ki a változásokat, csak éppen nem engedi meg, hogy azok a valós hosszú távú, értékalapú megközelítéssel ellentétesekké válhassanak. Bizonyára sokan máris felismerték, hogy az előző gondolattal már „a változások menedzselése" angolszász eredetű, mára gyakorlatilag általánosan ismertté vált szemléletre utalok. Igen, pontosan erről van szó: és e tekintetben a történeti városnak megint nagyon fontos a szerepe. Úgy is, mint közvetlen szereplőnek a térségfejlesztésben, de úgy is, mint egyfajta modellnek, amelyen belül kikísérletezett folyamatok a szükséges változtatásokkal az egész térségre alkalmazhatók. Ennek a történeti városok egyedisége sem mond ellent, főleg ha itt is gondolunk a területhez, helyhez kötött karakterük meghatározó jellegére. Ebből a helyhez-kötöttségből szeretném kibontani még a befejező gondolatot. A „fejlesztés: kinek?" gondolatkörnél ígértem, hogy még visszatérek arra, hogy a történeti város milyen érzékenységgel reagál, sőt, jelzi a térségi folyamatok irányának helyességét, minőségét. Meg merem kockáztatni, hogy a térségi fejlesztéssel kapcsolatban a történeti városnak jutó szerepek közül - a fentebb kifejtett, értékalapú önszabályozást kifejtő hatása mellett - az egyik leglényegesebb egyfajta indikátor-szerep. A történeti város a maga komplexitásában és minden tekintetben érzékenyen kiegyensúlyozott - vagy éppen kiegyensúlyozatlan voltában pontosan képes jelezni, hogy a térségi fejlesztési folyamatok jól definiáltak, helyes irányban haladnak-e, fenntarthatóak-e, és így tovább. A történeti város