A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

2. szekció - Bugár- Mészáros Károly: Város – kastély – majorság

elűzettek, majd visszakerültek, legfeljebb egy plébános élhetett itt egyedül hogy bizony a művelődéstörténeti szerepében mutassák be a nagyközönségnek a kolostorok azon részeit, amik egyébként is világi célokat szolgáltak. Itt lényegében egy kúria vagy egy kiskastély van beépítve a kolostorba. A kolostoralapítás másik fő célja, méltó keret biztosítása a családi sírbolt részére. A temetkezés is természetesen a kolostortemplom alatti családi kriptában történik, fontos, hogy olyan folyamatosnak vélt fenntartó szervezetre bízzák a szakrális halotti kultusz helyét, mint amilyen egy szerzetes rend, azaz Máriabesnyőn a Kapucinusok. Gödöllő belterületén a hegyoldalban található kupolás pavilonos Borház is hozzá tartozik a kastélyegyütteshez. Amikor, mint alapító igazgató, 1992-ben, a Műemlékek Állami Gondnoksága működését beindítottam, első feladatunk a gödöllői kastély-helyreállítás folytatása volt, mert akkor már haladt a felújítás. Nagy rendetlenség volt mindenütt, az udvarokon mindenfélét tároltak, deponáltak stb. Be kellett keríteni a kastélyparkot, részeg portás helyett fegyveres őrséget állítani stb., de akkor már gondoltam arra, hogy a művelődéstörténeti együtteseket egyesíteni kellene és meg akartam vásároltatni a Borházat a kastélyhoz, amelynek óriási pincéje van. Ebben az épületben akkoriban folttisztító működött, amely arról nevezetes, hogy az udvarán ajándékozta oda III. Grassalkovich Antal a régi Nemzeti Színháznak azt a Rákóczi út eleji telkét, amiről aztán az első Nemzetit el is bontották. A komplex művelődéstörténeti együttes további elemének a sülysápi Grassalkovich vadászkastélynak a kastélyegyütteshez való hozzávásárlásáról már tárgyalásban voltam, amikor Gyurkó János, Gémesi György és Fejérdy Tamás ezt a törekvést megakadályozták, mert ők voltak azok, akik a gödöllői kastélynak a MAG-tól való elkobzását megindították. A Borház aztán később az Architekton építőipari céghez került, amely tényleg meg akarja csinálni művelődéstörténeti rehabilitációját úgy, hogy borház, szálloda, stb

v legyen benne. Nyilván az anyagi ereje jóval kisebb, mint a Magyar Államnak, amiről tudnunk kell, hogy egy multimilliárdos szerveződés, és arra van pénze, amire akarja. Tehát nekünk szakembereknek azt kell ékesszólással elérnünk, hogy akarja. Minden nemzetnek van pénze a műemlékei helyreállítására, kivéve a magyarnak Ez így van, a szlovákok, a románok is többet költenek rá, meg kell nézni. A másik nagyon fontos objektum a major. A babatpusztai major, mai alakjának a kiépítése az 1790-es évekre, tehát szintén III. Antal idejére tehető. Ez egy rendkívül érdekes, értékes épület. Tudjuk a nemzetközi gyakorlatból, hogy volt olyan szokás, hogy kilovagoltak a majorba és egy nagyon szép tejkóstoló szalonban elfogyasztották a friss tejet, sajtot, túrót. Babatpusztán van egy ilyen funkciójú kupola terem, egy kis panteon utánzat van belül, annak a laternáját látjuk a tetőből kiemelkedni az ,,U" alakú istállókompozíció közepén. Agrártörténeti szempontból nagyon érdekes állatábrázolások vannak a két timpanonban, Látunk egy hölgyet, aki egy úr előtt hódol. Ez az úr, a fiatal III.