A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

2. szekció - Klaniczay Péter: A kastélyok és kúriák sorsa a főváros vonzáskörzetében

lehetőségei - elmondása alapján - igen csekélyek. S noha borozó működött benne és egykor fényes ünnepségek voltak itt, ma már 30-40 fős összejöveteleket nem rendel senki, csak két-háromszáz fős lagzikat, ami nyilvánvalóan itt nem megoldható. így hát egyre inkább kilátástalan a borozó működése is, de a tető viszont összeomlással fenyeget. Egy ekkora tetőhöz legalább 8-10 millió forint kell és jelen pillanatban kétmillióval rendelkeznek. Valószínű, hogy előbb-utóbb ránk hárul a feladat, s országos forrásból kell komolyabb beavatkozást végeznünk, hogy elkerüljük az összedőlést. Néhány jó példa azért akad, hiszen a korábban már említett dabasi Dömötör kúria felújításra került és folyamatosan végzi az új tulajdonos a karbantartást, nagy becsben tartva az épületet. Néha persze butaságot is csinálnak, rosszul festik ki - habár természetesen, ezért a festő a bűnös - a tagozatokat, de úgy tűnik, hogy az épület azért rendben van. Ugyanígy, most már szerencsére egy másik dabasi kúria is, a Róth kúria szintén felújításra került és népművészeti alkotóház alakult benne. A század eleje óta meglévő bádogtetőt leszedték, helyette cserép került fel és mintaszerűen felújították. A végére hagytam egy érdekes kísérlet ismertetését. Hiszen a tulajdonos számára igen komoly feladat a jelenleg éppen műemlékké nyilvánítás alatt álló pusztazámori Barcza kastély, ahol évtizedeken át iskola működött. A viszonylag jó anyagi körülményekkel rendelkező tulajdonos támogatva az új iskola építését, megkapta cserébe a kastélyt és azóta egy kis lovas panziót működtet benne, az egyik szárnyat lakásként is használva. Miután a tulajdonos egyben régiségkereskedő is - gondolom a régiségkereskedése már nem működik - az összes ott összeszedett régi tárgyait és régi berendezési eszközeit a kastélyban helyezte el. Gyakorlatilag az ide jövő vendégeknek egy teljesen otthonos és korabeli belsőt sugárzó környezetet tud biztosítani. Hiszen érthető, hogy a vendégek egy része szereti is a régi tárgyakat, eszközöket és ezeket nézegetve, sokkal szívesebben jönnek. Állandóan telt háza van, nem tudja kielégíteni az igényeket. A park szerencsére részben megmaradt, a kis tó helyreállítása ugyan már megtörtént, de a század elején épült klasszicista stílusú kis kerti pavilonnal együtt bizony jelentős felújításra szorul. Most kísérleteznek bizonyos pályázati források megszerzésével, hogy egy igényesebb parkrekonstrukció is elkezdődhessen. A tájképi kert ősfákkal és fasorral bizony a település nagy ékessége lehetne. A község sokáig csak nehezen volt megközelíthető, de most már autópálya kapcsolata van, így hát bekerülhet szintén a kastélyláncolat gyűrűjébe. Utolsó szavak jogán azért el szeretném mondani, hogy ennek a hihetetlen mennyiségnek, a 120-130 védett kastélynak és kúriának minden szempontú bemutatása természetesen nem lehet teljes egy ilyen rövid előadásban. Mégis úgy érzem, hogy a problémák sokrétűségét sikerült érzékeltetnem és rávilágítani arra, hogy a most tulajdonos nélküli, részben nagyon rossz műszaki állapotú, de