A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

2. szekció - Klaniczay Péter: A kastélyok és kúriák sorsa a főváros vonzáskörzetében

Ferenc is többször megfordult itt és a pilisi Beleznay családnak ez volt a pilisi kastély mellett a másik fő fészke és otthona még az 1750-60-as években. Tehát mindenképpen érdekes az épület és fontos még a maradék részeket is megtartani és felújítani. A kastély belsejében még feltárható részletek is az igényesség magas színvonaláról tanúskodnak. Az átalakítások értő szemmel megfordíthatóak, a hiányzó részletek analógiák alapján visszarakhatok, tehát megvan az esély, hogy a kastélynak a fő szárnya újra közösségi célokat szolgáljon és kulturális funkciót kapjon. Viszont a megye egyik lehetséges gyöngyszeme ennél már sokkal rosszabb állapotban van, ez a tóalmási Beretvás kastély - szinte már vetíteni sem merem. Ez volt az első otthona a Beretvás családnak. Csodálatos barokk eredetű, klasszicista átépítéssel kiegészített épületről van szó. Ebben az állapotában magtárként üzemelt, félig elpusztult tetővel, párkányzattal és homlokzati portikusszal. Jelen pillanatban a teteje már beszakadt és évek óta árulják, csak sajnos ebben a katasztrofális, romos állapotban nagyon nehéz lenne a műemlékeink sorába visszaemelni, de az igazat megvallva, ezzel is kísérleteznék, hiszen hatalmas pincerendszere és a földszinten stukkós boltozatai vannak. Méltán lehetne a megye egyik gyöngyszeme. Ugyanide tartozik Dunaharasztiban egy most éppen műemléki védelemre felterjesztett épület a Laffert kastély, amiről sokat egyelőre még nem tudunk. Végül az utolsó csapás kimérése néhány tucat értékes együttesre az elmúlt évben folyt, mert a tulajdonba adási és az újabb és újabb privatizálási kampány miatt senki nem csinál semmit még mindig. A már említett abonyi Vigyázó kastélynak a privatizáció során harmadára zsugorodott a telke. A felszámoló egyenként akarja értékesíteni ezeket a telekrészeket. A kastély mögött hatalmas iparterület van még a 60-70-es évekből, a Magyar Optikai Müvek egykori gyártócsarnokai, ezeket együtt tartani természetesen nem lehetett. A kastély viszont nem kell senkinek, és az önkormányzat sem tart rá tulajdonképpen igényt, mert még a kisebbekkel se tud mit kezdeni. Pedig nagyon igényes melléképületei vannak, tisztiház, istálló, kocsiszínek, s tulajdonképpen egy komplett együttessel állunk szemben. Ugyanígy reménytelen a sorsa és akár magánember, akár társaság, illetve külföldi a tulajdonos, pénz és megfelelő hasznosítási elképzelés nélkül az összedőlés szélén álló épülettel szemben szinte mindenki tehetetlen. Ilyen például az albertirsai Nagy kúria, amit már kétszer megtámogatott a Hivatal saját forrásból, de jelen pillanatban is az összedőlés szélén van. Másik példám a mindenki által jól ismert turai Schossberger kastély, ahol bármennyire is örültünk, hogy elkezdődött a felújítás vagy inkább csak a tető állagmegóvása, ez mégis megrekedt és nem igazán tudjuk, hogy mikor és hogyan indul tovább. A korábbi években néhány magánkézbe került épület felújítása néhol az Országos Műemléki Hivatal - sajnos nem túl jelentős - támogatásával