A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

2. szekció - Klaniczay Péter: A kastélyok és kúriák sorsa a főváros vonzáskörzetében

általános iskola található, s felújítása is megtörtént az lemúlt években, továbbá említhetném még a polgármesteri hivatalként működő domonyi kis kúriát. Tudjuk-e egyáltalán pontosan, mekkora ingatlan vagyonról van szó? Kik is a gazdái ezeknek az egykori fényes portáknak? Mire is használják ezeket az épületeket? A válasz meglehetősen bizonytalan, és inkább negatív. Mindenféle kísérlet ugyan történt és jelenleg is folyik, hogy egykor jobb sorsra érdemes épületek, kastélyok, kúriák bizonyos köréről megfelelő információ álljon rendelkezésre, de ez hovatovább pyrrhuszi győzelemhez vezethet csak. Mire tájékozódnak, sok esetben nem lesz miről beszélni. Pest külterületén és a megyében közel 200 épület sorolható ebbe a típusba. Közülük mintegy 125 műemléki védettséget élvez. Nagyságuk, állapotuk, kihasználtságuk jelenlegi fenntartójuk alapján besorolni őket szinte lehetetlen, a létező összes kombináció elképzelhető. Régebben a hovatartozás kérdése egyszerű volt, hiszen állami, tanácsi, szövetkezeti és elvétve magánkézben levő épülettel álltunk szemben. Sajnos a pénzhiány, a kiskapuk, az ismeretségek, a szakszerű fenntartást akkor sem tették lehetővé. Hát akkor ma, amikor bérlet, apport, kárpótlás, csődeljárás, alapítványi és külföldi tulajdon tarkítják a palettát, s az általános pénzhiány még nyomasztóbb e téren. Mit tehet az, aki hivatalból foglalkozik a megmentéssel, nem beszélve arról, hogy, az állapotromlás sokszorosan felgyorsult, s még jó, ha a pusztulásukat nem szándékosan idézik elő. Vegyük tehát sorba a tényeket. A védett kastélyok túlnyomó része már az 50-es évek végétől műemléki védettséget élvez. Sajnos, ez a községi, járási, illetve megyei tanácsi hivatalokban alig tudatosult, jórészt csak annyira, hogy az akkor még kötelező műszaki felülvizsgálat során esetleg az állapotukra való tekintettel az épület bontását javasolták. Erre egy nagyon szomorú példa a dabasi Halász Zsigmond kúria, amit a 80-as évek elején bontottak el állagmegóvó tatarozás címén. Ha tettek is valamit, azt legtöbbször titokban, nehogy a pesti hivatal nagy ügyet csináljon belőle, mint például a már említett domonyi kúrián, ahol az ablakokat cserélték ki kb. 20 évvel ezelőtt. A földhivatalok működése sem volt felhőtlen, ma sem az. De ami egy-egy kúria, esetleg kastély ingatlanával történt, az több a soknál. Elég néhány tulajdoni lapot kézbe venni, már ha egyáltalán még léteznek az 50-es évekig visszamenőleg és azonosíthatók, s rögtön kiderül, hogy a helyrajzi számok szisztematikus cseréjével, illetve a legkülönbözőbb rendű és rangú határozatok alapján történt megosztásokkal, sikerült a végére, szinte kicsukni a védett épületet az ingatlanáról, a hozzá szervesen kapcsolódó parkjából, ami nélkül elveszítette életterét és értelmét. Példaként említhetném az abonyi Vigyázó kúria parcellázását a 80-as évek közepéről, amikor is 16 telket alakítottak ki nagy titokban a hozzá csatlakozó egykori gazdasági területen és gyakorlatilag az épülettől 10-15 méterre már új épületek állnak, kifogásolható szakmai