A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

2. szekció - Klaniczay Péter: A kastélyok és kúriák sorsa a főváros vonzáskörzetében

KLANICZAY PÉTER A KASTÉLYOK ÉS KÚRIÁK SORSA A FŐVÁROS VONZÁSKÖRZETÉBEN Körülbelül egy évvel ezelőtt kértek fel erre az előadásra, és azóta sok minden történt már kastély ügyben, így az én előadásom és a bemutatott anyagom inkább a korábbi állapotokat tükrözi, és egy picit el is gondolkoztam, hogy vajon nekem kellene-e ezt az előadást megtartani, de végül is a felkérésnek eleget téve természetesen vállaltam. Tehát a kiadott programtól eltérően, illetve előzetesen jeleztem, csak nem sikerült nyomtatásban ezt érvényesíteni, hogy előadásom címe: „A kastélyok és kúriák sorsa a főváros vonzáskörzetében", vagyis szinte minden példám Pest megyei példa lesz, amit említeni fogok. Kastély, kúria, udvarház, vagy éppen csak egy századfordulós villa; általános jellemzőjük, hogy hasonló történelmi, társadalmi háttér hatására születtek. Régebben nagyobb nemesi birtok, majd pedig erős, jómódú polgári világ állt mögöttük. Legutóbb azonban leginkább csak a jóakarat. A népi parasztházak hagyományőrző, falukép-formáló szerepét már régen felismertük és különböző formában fenntartásukra is sok figyelem irányult. Korábban pénzügyi támogatásuk sem volt kevés. A tájházak terén ma is jelentős összegek állnak rendelkezésre a tájházprogram keretében. Kastélyaink legalább ilyen fontos szerepet töltenének be, ha az állapotuk nem lenne szégyellnivaló. Volt korábban is, a 80-as években ún. kastélyprogram, így országos szinten néhány tucat beszakadt tetejű kastély javítására, és egyesek hasznosítására is sor került. Sajnos Pest környékén ilyen formában csak elvétve javult néhány épület helyzete. Közel 50 éve eredeti tulajdonosuktól megfosztották ezeket az épületeket, és talán csak mutatóban van néhány, ahol ugyanaz a család lakja folyamatosan. A legutóbbi időben cserélt gazdát a dobási Dömötör kúria, 50 évig azonos tulajdonosa volt, az elmúlt évekig bezárólag. Többségük krimibe illő viszontagságokat élt és él át manapság is, hiszen a hasznosításban érdekeltek, mármint az eladók és a vevők, inkább vitatkoznak az ingatlan értékén, s a szerződési formák valamelyikén ahelyett, hogy egy épületet minimális karbantartással és őrzéssel megmentsenek a többszörösére növekedett költségektől. Persze azon kastélyok, kúriák fenntartása, élete sem rózsás, amelyben valamilyen intézmény működik, hiszen az állandó forráshiány minden jelentősebb munkát megakadályoz. Egy szerencséje azért van az ilyen funkciójú épületeknek, laknak bennük, s ha még számos átalakítás is történik rajtuk, legalább nem dőlnek össze. Mint például Abonyban a Sívó kúria, ahol rendelő működik a strandfürdő területén vagy a Förster kúria Káván, ahol jelenleg