A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

I. szekció - Hajdók Judit: A soproni Szent György templom megkezdett orgonarestaurálása

A jelen előadásomban az épített örökség és az orgona hiteles helyreállítása közötti párhuzam hangsúlyozása a célom, és nem a Szt. György templom orgonája építéstörténetének a felvázolása, mégis hadd említsek meg néhány meglepetést a levéltári anyagból. Az 1957. évi átépítést (amely egyébként 1959-ben volt, amint az átadás 1959. évi június 21-iki dátuma felhívja erre a figyelmet) hosszú vita előzte meg Soproni József a templom akkori fiatal orgonistája és Szigeti Kilián között. A vita eredményeként Soproni Józsefnek, (aki ma Magyarország egyik legelismertebb zeneszerzője egyébként) köszönhető, hogy máig megmaradtak az orgonában az eredeti barokk szerkezeti elemek és felmerülhet az 1633-as állapot helyreállításának a gondolata is. Szigeti Kilián - akiben egyébként az akkori évek egyetlen orgonakutatóját tiszteljük - több könyvecskét adott ki a korábbi századok orgonaépítészetéről. O vadonatúj orgonaszerkezetet akart építeni Sopronban a korabarokk orgonaházba, éspedig pneumatikus kúpládás szerkezetűt a korábbi mechanikus csúszkaládás szerkezet helyett, sőt mindezt csonka kivitelben, vagyis egy új három manuálos játszóasztalt olyan módon készíttetve, amelyből egy manuál üresen „szólt" volna, amihez csak később (mikor később!?) épült volna ki a szerkezet a karzat két szélén építendő új orgonaszekrény-részekben. Szigeti terve szakmai szempontból egyszerűen főbűnnek mondható. Egy másik iratot szemügyre véve 1926-ban a híres Angster-cég „tűzrevalónak" ítélte a régi orgonát és új készítésére tett ajánlatot helyette. Az új orgona tervét, legalábbis egy új neobarokk stílű orgonaházat a Műemlékek Országos Bizottsága nota bene! jóvá is hagyott 1942-ben az Angster-cégtől. Az orgonaház felületének, festékrétegeinek a feltárása is revelációt okozott. Az eddigi réteg-elemzések szerint a gyönyörű, tipikusan három részes, azaz a menzát, a kiszélesedő predellát és a felső szekrény-részt magába foglaló orgonaház eredetileg márványos volt. Azonban Bíró László festőrestaurátor művész réteg-elemzésének köszönhetően fény derült az eredeti festésmódra, amely szerint az 1630-as években a szekrény fekete polikrómiával készült, aranyozott ornamentális díszítéssel és az arany díszek zöld plasztika-festésével, árnyékolásával. Vagyis Magyarország egyetlen feketének készített orgonaházához van szerencsénk a soproni Szt. György templomban, még ha esetlegesen az orgonaház helyreállításakor a végső döntés nem ennek a rétegnek a bemutatását tűzi is ki, mivel a szürke-fehér-vörös márványos kék betétes későbbi igényes későbarokk réteg felhordása előtt az eredeti fekete réteg annak rendje-módja szerint tisztességesen le lett tisztítva. A további feltárás a későbarokk márványozott rétegen több feliratot sejttet, egy arany betűkkel írtat a homlokzat alsó párkányfrízében, és a homlokzati oldal két díszes keretezett betétjén pedig pirossal szegélyezett arany betűs írást. Vagyis „a két oszloppal megtámasztott orgonakarzaton" az akkor még szárnyas oldalajtókkal ellátott orgonaház sípok alatti két homlokzati táblájában bizonyára