A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

I. szekció - Kuslits Tibor: A Lőver városrendezési és szabályozási feltételeinek változásai

látható változás a műemlékvédelem tekintetében volt. Ő nagyon drasztikus, erőteljes bontásokban is gondolkodott, amit ma már nyilván nem tennénk meg és nem is tette meg aztán később az utókor sem. A harmadik dolog, amit nem lehetett előre látni, az az első világháború után kialakult helyzet volt, amikor is az ország elveszítette üdülőterületének egy részét, az Adriát és Erdélyt. így Sopron szerepe megváltozott és olyan üdülőváros jelleget kapott, amire 1905ben még nem lehetett számítani. Tehát a tervben ez a fajta fejlesztés még nem szerepelt, nem szerepelhetett. A Lőver életében a következő mérföldkő 1939 volt, amikor Boronkai Pál, a későbbi főmérnök Fejlesztési Terv címmel elkészítette az új szabályozási tervet. Ha ennek a tervnek az útrendszerét nézzük, akkor az gyakorlatilag megegyezik a maival. Ez a Lőver körút levezetését a maihoz nagyon hasonlóan ábrázolja. A terv megvalósításának nem kedvezett az idő, mert a világháború kitörése előtti pillanatokban készült el. Az elhatározások végrehajtására Winkler Oszkár és Kubinszky Mihály nevéhez fűződő, 1962-ben elfogadott általános rendezési terv alapján került sor. Ebben természetesen volt néhány olyan fontos korrekció, mint például a vasút nyomvonala. Az 1962-es általános rendezési tervvel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az alapján három fontos döntés született: az egyik az, hogy továbbra is viszonylag alacsony beépítési intenzitást engedett meg. Tehát megnyilvánult benne az a szándék, hogy a Lő verre jellemző laza szórt beépítés megmaradjon, ugyanakkor két intenzívebb beépítésű területet is kijelölt. Ezek közül az egyik a Cseresznye-sor környékén az Ibolya út mentén volt, ahol aztán ez az intenzív beépítés meg is valósult. A másik a József Attila lakótelep volt, amit már a Wälder terv is T-besorolású övezetként kezelt. Erre ma azt mondanánk, hogy lakóterületszerü feltételeket kapott. És természetes, hogy már az 1960-as években is megnyilvánult az a törekvés, hogy az idegenforgalmi fejlesztéseknek valamilyen módon teret kell biztosítani. Voltak természetesen olyan elhatározások, amik megvalósultak, mások meg nem. Ilyen volt például a kilátó és néhány más fejlesztési ötlet. A Lőverrel kapcsolatban az 1982-es általános rendezési tervet szokták még emlegetni. Ez azonban a Lővert valójában nem nagyon érintette. Viszont a Lőver szempontjából nagy jelentőségű volt az a cikk, ami a Műemlékvédelemben jelent meg a Lövérek jellcgvédelméről. Ebben merül fel az a gondolat, ami ma már területi védelemként kezelt kérdés azaz, hogy nem objektumok, nem épületek, nem is szerkezetek védelméről szól, hanem komplex módon az épített és természeti környezet valamennyi meghatározó elemét vizsgálja. Ez a gondolat odáig fejlődött, hogy megszületett a 37/1992-es számú helyi rendelet, ami a Lövérek jellegvédelméről szólt, meghatározva azokat az alapelveket, amelyek mind a mai napig érvényesek abban a tekintetben, hogy mi történhet és mi nem ezen a területen. A legkisebb beépíthető telek 900