A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

Plenáris ülés - Winkler Gábor: Közös építészeti örökség az egykori Sopron megyében

gazdaságilag egyformán sikeres főnemesek hol németül beszéltek, hol magyarul. Ha érdekeik úgy kívánták, a magyar lakta területekhez vonzódtak, de ha kedvezőbbnek tűnt, akkor az osztrák császárok kegyeit keresték. Az, hogy Sopron vármegye területén a nyelvi határok hogyan változtak és éppen melyik nyelv használata volt az elfogadott, azt legtöbbször a politika és gazdasági meggondolások döntötték el. A többnyelvűség, a sokféle kultúra együttélése mégis kedvező hatással volt a vidék fejlődésére. Mivel a török hosszabb ideig soha nem hajtotta uralma alá a területet, a művészetek fejlődése és az építészet alakulása kedvezőbb körülmények között folyt, mit a megszállt keleti vidékeken. A török veszély ellenére tovább épültek a nemesi kúriák, várak, várkastélyok is. A kirándulás során megcsodálhattuk Sopronkeresztúron (Deutschkreuz) a Kanizsaiak 1492-ben emelt és 1625-ben átépített, monumentális kastélyépületét. Magam sokunkkal együtt először láttam ezt az épületet és hatása alól nem tudok szabadulni. Eddig, ha a reneszánsz térépítészet klasszikus megoldását kívántam ismertetni, mindig a firenzei árvaházát, az Ospedale degli Innocenti belső udvarát rajzoltam fel hallgatóimnak.. Legközelebb, ha a reneszánsz páratlan téralkotó érzékét akarom bemutatni, Sopronkeresztúr kastélyának udvarát fogom a táblára rajzolni. Milyen csodálatos és mennyire emberséges ez a reneszánsz tér: az embert megbizsergeti a tér szépsége és nyugodt eleganciája. Sopronkeresztúr a tanulmányi kirándulás egyik felejthetetlen, szép élménye volt. A vidék reneszánsz, késő reneszánsz és kora barokk építészete a török támadások enyhülésével egyre inkább tovább sugárzott kelet felé, a török által megszállt országrészek irányában. Kisvárosok, mezővárosok és a falu építészetben is megjelennek a reneszánsz formák, mindenek előtt a boltozott reneszánsz folyosók, toszkán oszlopos árkádok. Kialakításuk természetesen messze áll a firenzei reneszánsz klasszikus arányaitól, hatásuk mégis magával ragadó. Bánfalva, Ruszt, Kismarton, Fertő meggyes, Szentmargitbánya „névtelen" mezővárosi és falusi építészetére gondolok leginkább, de a kisebb falvak árkádos tornácai is sokféle szépséget rejtegetnek. Érdekes, hogy a barokk korszak városi építészete kiemelkedő, meghatározó fontosságú „kulcsépületet" viszonylag kis számban hozott létre ezen a területen. Ennek egyik magyarázata, hogy a középkori építészet nagyon sikeres volt. Számomra kicsit úgy tűnik, hogy Sopron vármegye városaiban a középkor „túlépítette magát", a beépíthető területeket kihasználta, sűrű, nyugat-európai értelemben vett városi struktúrákat hozott létre. A barokk kor építőmestereinek inkább az átépítés jutott osztályrészül. Természetesen a barokk korában is kialakultak markáns városépítészeti, építészeti és tájépítészeti együttesek. Mindenek előtt a vármegye határán fekvő Mosonboldogasszony (Faruenkirchen) barokk templomegyüttesének példáját szeretném említeni: a hatalmas búcsújáró templom, a hozzá tartozó ferences kolostor épületeivel és a