A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)
Plenáris ülés - Winkler Gábor: Közös építészeti örökség az egykori Sopron megyében
A területet átszelő folyók legjelentősebbje a Rába: utóbbi dél-keletről sajátos módon, átlós irányban határolja Sopron vármegyét. Ha már a vizeknél tartunk, két hatalmas vízzel borított területet is meg kell említenünk. Az egyik a Fertő, a másik pedig a Hanság. Előbbi sajátos hangulatú sztyeppéi tó, a másik vizenyős, talányos, hatalmas kiterjedésű lápvilág. A Lajta-hegység körülöleli a Fertőt és olyasfajta védelmet ad e területnek, mint a Riviéráknak az Alpok vonulatai. És valóban, valamiféle sajátos, mediterrán hangulata van e tájnak. Soha senki nem tagadta, hogy paradicsomi táj e vidék, melynek otthonosságát és védettségét mindenek előtt az őt körülvevő természetnek köszönheti. Talán ezért sem véletlen, hogy az emberek ősidők óta mindig szerettek itt élni. Ami praktikus szempontból mindig nagy előny: a terület hegyei, dombjai mindig gazdagok voltak barlangokban, megbúvásra alkalmas üregekben. Különösen sok megbúvásra alkalmas helyet kínált a Lajta-hegység környéke. A jégkorszak utolsó évezredeiben ez különösen fontos és vonzó adottság volt az itt élők számára. De ejtsünk néhány szót a történelemről. A kőkorszak, rézkorszak és a bronzkorszak egyaránt igen fontos volt a vidék fejlődése szempontjából. Az őskorban és az ókor legelején természetesen nem itt írták az emberiség történetét. Mégis, a vaskorban a térség európai viszonylatban is felértékelődött. A későbbi Sopron vármegye dél-nyugati csücskében, és ettől délebbre, a mai Őrségben és Stájerország területén a Krisztus előtti évszázadokban, de még Krisztus születése idején is vasércet bányásztak és olvasztottak. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy abban az időben ez volt az európai „magas-technika" high-tech - egyik legfontosabb központja. Az itt kibányászott vasércet becslésünk szerint jó nyolcezer apróbb, nagyobb kohóban olvasztották meg és tették alkalmassá szerszámok, ékszerek készítésére. Az apró kohók évszázadokon keresztül adták Európának az új és csodálatos anyagot, a vasat. Ne csodálkozzunk azon, hogy a rómaiak is eljutottak e területre. Az első letelepedők veterán harcosok voltak, majd kereskedők szivárogtak be a térségbe. A rómaiak előtt bójok éltek nagyobb számban ezen a vidéken. Az őslakók tehetetlenül szemlélték a hatalmas Róma térnyerését, hatalmának megszilárdulását. Egy idő után a Római Birodalom hivatalosan is magához vonta ezt a területet. A római uralom alatt a térség fejlődése soha nem látott módon meggyorsult. Huszonhat városi jogú település létesült az idők során a későbbi Sopron vármegye területén, közöttük olyan fontos térségi központok, mint az európai jelentőségű vallási székhely, Savaria, mely fontosságában alig maradt el a Római Birodalom más vallási központjai mögött. Savariától északra békés polgárváros, Scarbantia élte hétköznapjait. Annak bizonyítására, hogy milyen fontos térségi szervező erőt jelentett az ókori Scarbantia, csupán egyetlen adatot mondok. A Bécsi-dombon a városi tanács és a tartományi pénzekből felépült
