A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

Plenáris ülés - Fejérdy Tamás: A történeti városok szerepe és helye a térségfejlesztésben

Az eddigiekben is folyamatosan meg-megjelent, most azonban szeretnék közvetlen módon is szólni a történeti város és környezete kapcsolatának jelentőségéről, természetesen erről is a térségfejlesztés vonatkozásában. Említettem már a történeti városok, települések, település-hálózat elemeiként való meghatározásának lehetőségét. Ez annyira magától értődő, hogy nem igényel részletesebb kifejtést. Hogy mégis foglalkoznék vele, annak éppen a fejlesztésből következő változásokkal kapcsolatosan van értelme. Mindenekelőtt abból a szintén banálisnak tűnő szempontból, hogy e hálózati elemeket természetesen valami - fizikailag a közlekedési rendszer -hálózattá köti össze. Erről mindjárt még szólok. Előtte azonban sietek hozzátenni, hogy nagy baj van a térségünkkel, ha egyes települési elemei között csupán közlekedési kapcsolat van, és nem alakul ki dinamikus térségi egyensúly, amelyben valóságos és szellemi munkamegosztásban él együtt a térség minden eleme! Ami tehát a közlekedési hálózatot illeti: ennek alakulásában, sőt alakításában, igen jól és tömören fejezi ki a történeti városok helyét és szerepét a mondandóm elején már idézett „Történeti város Karta" 13. pontja, érdemes ezt is idézni: „A regionális és városrendezési tervekben előirányzott forgalmi utak nem haladhatnak keresztül a történeti városon, de biztosítaniuk kell a jó megközelíthetőségét". A szükséges módosításokkal ez nyilván értelmezhető a vasúti és hajózási közlekedésre is - kár, hogy manapság az utóbbi, ismert környezeti előnyökkel bíró közlekedési-kapcsolattartási módozatok nem játszanak lényegi szerepet a fejlesztési elképzelésekben. Amire azonban érdemes felfigyelni: a történeti város mint célpont jelentkezik távolnézetből, és mint elkerülendő térségi elein hat ki közvetlenebb környezetére. Nem hagyható el a történeti város és természeti környezetének elemzése, hiszen ezek viszonyának alakulása sem mentes a térségfejlesztésre gyakorolt hatástól. Felesleges talán a természeti erőforrások, köztük a táji szépségek fejlesztésre gyakorolt, vagy gyakorolható hatását ecsetelni, ugyanakkor nem felesleges hangsúlyozni, hogy ezek az értékek, éppen az át nem gondolt, vagy csak rövidtávra tekintő fejlesztésekkel mennyire veszélyeztetettek. A történeti város és vidéke, úgyis, mint a térségfejlesztés helyszíne és tárgya, érzékeny viszonyban áll természeti környezetével, és ez még akkor is így van, ha jól tudjuk, hogy Európában már jószerivel csak az úgynevezett „másodlagos természettel" számolhatunk, azaz az emberi tevékenység által már befolyásolt, alakított tájjal. Nevezhetjük kultúrtájnak, történeti tájnak, a lényege ugyanaz és ennek a lényegnek nem szabadna elvesznie a térségfejlesztéssel sem, sőt... de ez már egy másik történet, inkább visszakanyarodom a történeti városhoz. Ahhoz a szerephez, amelyet történeti város, mint hagyományosan kialakult koncentrálódási központ visz és játszik a tájban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy