A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

Plenáris ülés - Fejérdy Tamás: A történeti városok szerepe és helye a térségfejlesztésben

Lehetséges ellenvetésként már szinte hallom is: hát igen, ez a műemlékvédő szempontja, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe - a meglévő értékek megóvása, e megóvás elsődlegességének hangsúlyozása. A továbbiakban ezért javaslom, hogy még egy kicsit részletesebben is tekintsük át, mit jelent ez a helyhez kötöttség - lerázandó béklyót csupán, vagy inkább olyan biztos alapot, amelyre a fejlesztés valóban építhet. A történeti város figyelemre méltó értékeinek egyike minden esetben valamiféle kontinuitás megléte. Ez a folyamatosság azonban számomra kicsit összetettebb dolog, amely elsősorban a történeti város térbeli meghatározottságában jelentkezik, de hasonlóan fontos abban is, hogy közössége milyen kreatív válaszokat tudott adni története során a várost érő kihívásokra. A térségfejlesztés szempontjából például ilyen jelentősége lehet a történeti város és vidéke kiegyensúlyozott kapcsolatának, kölcsönhatásának. Jó esetben tehát a történeti város léte kiegyensúlyozó szerepet is játszik, vagy játszhat - nem törekedve túlsúlyra környezetével szemben, mégis egyfajta szervező/rendező elvként,,formát adva" a fejlesztésnek. Sajnos számos példáját látjuk e kontinuitás megszakadásának - paradox módon azzal, hogy a történeti város korábban karakteres lehatároltsága egyfajta negatív folytatólagossággal mintegy kiömlik a környezetébe, elsősorban a bevezető utak melletti kereskedelmi és ipari területek alig szabályozott rákos burjánzásával. Erre természetesen nem az az igazi válasz, hogy a történeti várost megkímélendő, távolabbi környezetébe, a fejlesztendő térségbe tevődjön át a „rendetlenség", hanem sokkal inkább az, hogy összehangolt térbeli tervezéssel mindennek legyen helye - átgondolt térségi településhálózaton belüli szereposztással. Ehhez persze az is nagyon szükséges, hogy a szóban forgó térség ne legyen atomjaira, azaz egyes önkormányzataira széthullva, hanem szerves egységet alkosson - a történeti város mintegy „történeti tapasztalatából" adódó helyzete miatt csaknem kötelezően jelenítsen meg egyfajta szervező-rendező elvet. Ez a megjelenítési funkció a történeti városok szerepének szintén lényeges eleme. Azzal, hogy a maga „kipróbált" történeti valóságában van jelen, már önmagában sok mindent meghatároz a térségfejlesztés szempontjából. Azaz nemcsak önmagában, hanem például abban is, hogy egy adott térségben milyen sűrűségű, milyen minőségű hálót alkotnak a történeti városok. Az adott térség ilyen értelmű karakterét, azaz az intenzitás, sűrűség hagyományos, valójában a térség adottságaiból levezethető határait jelenítve meg ezzel. Ez a megjelenítési funkció természetesen nemcsak fizikailag értendő, hanem megint csak számításba kell venni a nem anyagiasuk, de azért nagyon is jelentős meghatározó erővel bíró szempontokat is. A történeti város által hordozott - megjelenített tényezők között azonban mindig kiemelt szerepe van a város közösségének, polgárainak. Ezért aztán,