A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

Zárszó - Varga Kálmán

VARGA KÁLMÁN Mindenek előtt szeretnék reagálni András javaslatára, felvetésére. Nem nagyon akarom én mentegetni minisztériumunk vezetőit, vagy a tágabb értelemben vett vezetői kört, de ez a hét egybeesett a holokauszt 60. évfordulójának megemlékezéseivel. Úgyhogy én tudom, hogy a miniszter, az államtitkárok és a többi szakmai vezető mennyire el volt foglalva és jóllehet, be volt ütemezve a miniszter programjába ez a konferencia, de hát szó szerint az élet eseményei elsodorták, amit, azt hiszem ebben az esetben meg kell értenünk. Amikor egy ilyen szakmai terület megtartja saját tradíciója szerint kétévente esedékes konferenciáját, akkor igazából két nagy dolgot vár el ettől, vagy két nagy dolog az, amelyet célul tűzhet ki maga elé. Az egyik mindenképpen az, hogy mindenki jól érezze magát. Ezt nem kell szégyellni, ezzel nincs semmiféle probléma, és itt nem feltétlenül csak arra gondolok, hogy érzékszerveink megkapjanak mindenféle jót, amely számunkra sok érdekességet, izgalmat jelent, mert akárhogy is gondoljuk, játszva tanulunk ilyenkor is. Az, hogy Sopront, amelyet talán minden műemlékes egyébként ismer, ennyire megismerjük, ahogy az elmúlt pár napban történt, az nagy lehetőség. A magam részéről mondhatom, hogy szinte újra felfedeztem a várost, és valószínűleg többen éreznek hasonlóan. Tehát ez a játszva tanulás, ismerkedés, ez nagyon fontos szempont, ahogy az is, hogy ilyenkor a baráti szálak, a kapcsolatok valahogy sokkal jobban ki tudnak épülni, mint a napi robot, a napi hivatali munka során. Meggyőződésem, hogy nagyon sok kérdés és a konkrét ügyek megoldásában is segít az ilyen fajta kellemes környezet és jó érzés. Tehát, ha úgy tetszik egy ilyen konferencia tulajdonképpen egy kellemesen végzett munka is. Köszönöm a profi szervezést a városnak és mindenkinek, aki részt vett ebben. A másik, ami egy-egy ilyen konferenciának fontos célja, az maga a szakmaiság, a szakmai értékek valamiféle kicsúcsosodása, eszenciája, mondjuk a műemlékvédelem valamely szegmensének a fókuszba helyezése és ekörül, ha úgy tetszik, egy erős szakmai vita lefolytatása, rákészülés a gondolkodásra és összegzés. Ezt a konferenciát ilyen szempontból is magas szintűnek érzékelem. De ugye nem nagy baj, ha én is úgy vagyok vele, mint az előttem szólók közül ketten is, hogy nekem is vannak hiányérzeteim. Tehát én azért többet akarnék. Tehát lehet nagyon jó szakmai konferenciát csinálni, ami amellett, hogy jól érezzük magunkat és sok mindent talán meg tudunk oldani, közelebb jutunk a gondolatok megvalósításához, de ezen túl valami pluszt is ad. Korábban ezek a konferenciák mérföldkőnek számítottak nemcsak a szakmában, a szakterületünkön, hanem a terület és a társadalom, valamint a társadalom és a vezetés kapcsolatában is. Abban, hogy ez az érték elkopott,