A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

Hozzászólások - Körmendy János

elhasználja a meglévő a telkét, sem úgy, hogy a partját. Tehát ilyen gyakorlati dolgokat hiányoltam. Szívesen hallottam volna jó példákat. Arra gondolok, hogy a következő időszak alkalmas lesz arra, hogy gyűjtögessük a jó példákat. Nem azért, hogy utánozni vagy kopírozni lehessen őket, bár sokat segít, hogyha van egy példatár vagy egy jó példa-gyűjtemény. Sokat segített volna, hogyha az adott témakörben hallhattunk volna olyan előadásokat is, amelyek azért hangzanak el, mert aki megszólal, büszke rá és nem bírja magában tartani a jó megoldást. Vagy fordítva, olyan nehéz a megoldást megtalálni, hogy segítséget kér. Végül azt szeretném mondani, hogy azért mégis csak le lehetett szűrni valamit a mozaik szemcsékből, egy majdani mozaikkép összerakásához és ez számomra megerősítés volt abban, hogy a történeti városokkal kapcsolatban akár magukkal a városokkal, akár a fejlesztésüket segítő részletekkel foglalkozunk, elengedhetetlenül fontos a hosszú távra szóló gondolkodás, és nem csak a gondolkodás, hanem egyfajta stabilitás a megindított folyamatok végrehajtásában. Sajnos nem voltam ott, amikor Agostházi László bemutatta Fertőrákost, de el tudom képzelni, hogy milyen fájdalmakat okozhattak neki azok a veszteségek, átalakulások, amelyek egészen bizonyosan nem voltak előreláthatok, sőt tiltva voltak a tervben és mégis bekövetkeztek. Még sok gondolatot fel lehetne vetni, és úgy gondolom, hogy a mostani tanácskozás legfontosabb érdeme valószínűleg az lesz, hogy az elkövetkező időszakra házi feladatokat kaptunk, ehhez kívánok sok erőt mindenkinek. KÖRMENDY JÁNOS Fejérdy Tamáshoz hasonlóan, szeretném megosztani a konferencia által tárgyalt témákkal kapcsolatos hiányérzetemet; és ez az agglomeráció. Akár Budapestet, akár Győrt, tehát a nagyobb települések környékét nézem, ott egész egyszerűen az ember megdöbben ezeken a gólem-szerűen nagyra nőtt településeken, nagy falukon, amiknek alig találom meg a közepét. Alig találom meg, a kúriát, a templomot, a sugárzó központot, amit két módon is vizsgálhatnék, egyrészt, hogy mi van akkor, hogyha egy település ilyen naggyá nő, mit kell akkor tenni a picivé váló régi központtal, mit lehet csinálnunk, mit kell védenünk, hogyan kell fejleszteni a szerkezetet, hogy megmaradjon az a szerkezet, amit városnak mondhatunk. A másik folyamat ennek az ellentettje, amikor egy faluból kifogy a nép. Ez a másik kérdés, ami szintén tehetetlenségünk egyik forrása, amikor ugyan mondhatjuk, hogy itt még megmaradtak a népi műemlékek, kicsi kúriák, a majdnem népinek mondható templom, de elment a tanító, elment a pap, elment