A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

Záró plenáris ülés - Elnök: Kóczán Zoltán - Raportőrök beszámolója - 3. szekció: Olajos Csaba

építeni. Erre döntően Jürgen Bauer előadása célzott. Példákon mutatta be, hogy milyen kísérletek történnek közintézmények elhelyezésére meglévő és új épületek csatlakoztatására, a régi lakóépületek mai igényeknek megfelelő hasznosítására. A két előadás elég tartalmas vitát indított el, amihez sokan szóltak hozzá: Winkler Gábortól Sisa Béláig, Balassa M. Ivánig, akik hozzászólásaikkal, sokszor kemény fogalmazással ráirányították a figyelmet arra, hogy mennyire veszélyeztetett ez az állomány és mennyire fontos lenne, hogy ennek érdekében minél hamarabb új stratégiával tegyünk valamit. Mindezek figyelembe vételével, egy állásfoglalás-szerűt fogalmaztunk meg, amelynek lényege az, hogy a népi építészeti értékek védelmének aktualitását három dolog determinálja napjainkban: Az egyik az Európai Unióhoz való csatlakozás, amelyik valamilyen formában kiteljesíti a védelem, és a felújítás lehetőségeit, beleértve a falu-felújításokat. A másik meghatározó elem a kultúrtáji fogalom megjelenése, hogy hogyan kell a világörökséget, mint kultúrtájat védeni. Milyen eszközeink vannak, mit kell tenni, kinek milyen felelőssége van ezen a területen. A harmadik aktuális dolog, a népi építészeti örökség fokozott veszélyeztetettsége. Felgyorsult világunkban ez a veszélyeztetettség nagyon érződik és tennünk kell valamit. A javaslat, ahogy ezt az előadók is megfogalmazták az volt, hogy újra kellene indítani a népi építészet településszintű kutatását. Ennek keretében mai építészetünkre vonatkozó tanulságokat is meg lehetne fogalmaznunk. Fontosnak tartották az előadók és a hozzászólók a településszintű védelem biztosítását. Nagy hangsúlyt kapott a rendezési tervek készítése és a szabályozás a korrektsége. Megfogalmazta szekciónk azt is, hogy a népi építészet védelmére egy új stratégiát kellene kidolgozni, megteremtve a megfelelő szervezeti feltételeket, a legalsó szinttől a legfelső szintig. Egyik oldalról fel van dobva a labda, hogy csináljunk falufelújítást, védjük a népi épületet, de nincsenek megfelelő szakemberek, eltűntek a nádazók, eltűntek a vályogvetők, azok a szakemberek, akik fel tudnák újítani ezeket az épületeket. Ugyanez vonatkozik a tervezésre is. Meg kellene találni a megfelelő szervezeti formákat a források hasznosítására, mind az Örökségvédelmi Hivatal, mind az idegenforgalom, mind pedig a vidékfejlesztés forrásainak felhasználására. Végül, de nem utolsó sorban, szó volt a tudatformálás szerepéről is. Az osztrák kolléga a publikációkra és a társadalom tudatformálására helyezte a hangsúlyt, arra, hogy a lakosság érezze, hogy érték van körülötte és ne nyűgnek, ne problémának tekintse ezeket az épületeket. Tehát a lakosság nevelésére is ki kell dolgozni koncepciót.