A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)
3. szekció - Ágostházy László: Fertőrákos
településrészen esetleges utcavezetésü, szabálytalan formájú apró telkekből képzett szerkezet figyelhető meg, ahol a házak elhelyezkedése sem követ egységes rendet. Joggal feltételezhető, hogy ez a - ma csak néhány tucatnyi telekre kiterjedő - részlet lehetett a település ősi magja, mely talán inkább a patak két oldalára, mint a később jelentőséget nyert országútra települt. A másik településszerkezeti jelenség már a főutca kapcsán tűnik szembe. Ennek lényegében egyenletes a szélessége, ám ez a kastélytól kissé északabbra, majd még arrébb - a hajdani kovácsműhely táján - karakteresen megbővül, teresebbé válik. Mindkét bővület közösségi igényeket elégített ki: a piacnak biztosított helyet. A nagyobbik létrejötte valószínűleg kapcsolatba hozható az 1582-ben elnyert vásártartási joggal. Mindkét településszerkezeti jellegzetességre Vargha László egyetemi tanár, néprajzkutató mutatott rá, amikor Fertőrákos későbbi védettségét megalapozó településtörténeti és rendezési tanulmányt készítettünk. Fertőrákos királyi adományként a győri püspökség birtokába került. E tény a törökök magyarországi hódításai nyomán emelkedett igazi jelentőségre: a fenyegetettség elől menekülő püspök Rákosra helyezte át székhelyét. Ekkor történt a reneszánsz udvarház - melynek elemei az épület nyugati szárnyában kerültek elő - ma is látható pompás barokk formára való kibővítése, a hozzá tartozó gazdasági épületek (istálló, magtár) és park létrehozása. Kissé távolabb ekkor épült a vízimalom. A falu jelentősége e folyamatok kapcsán jelentősen növekedett, s kutatásaink szerint ez időre érte el a két városfal közötti terület a ma is érzékelhető beépítettséget és jellemző települési arculatot. Érdemes ezekre a vonásokra külön figyelmet fordítani. A főutca vonalában, főleg a falak közötti területen, a keskeny, hosszú telekosztás és az azon kialakult oldalhatáron álló beépítés a jellemző. A telekosztás keskenysége csak nagyon kevés helyen engedi meg a főépülettel párhuzamosan elhelyezkedő melléképület - például nyári konyha - létesítését. Sok helyütt a főépület és a kerítés fala között csak szűkös hely adódik kocsival való behajtásra a telek mélye felé. Az oldalhatáron álló épületek az utca felé eredetileg oromfalas, kétablakos homlokzatukkal fordultak. A telkeket az utca felől hajdan falazott és vakolt-meszeit kerítésfal zárta le. benne az igényesebb portáknál szép kőkeretes kosáríves kocsikapuval, helyenként külön gyalogkapuval. Sok portán még megfigyelhető a nagyon jellemző fertőrákosi épületformálás: a főépület hosszan benyúlik a telek mélyére. Ez a megoldás bizonyára a városfalon belüli racionális telekgazdálkodás eredményeként jött így létre oly formán, hogy a szoba-konyha-kamra alapegységhez csatlakozó gazdasági helyiségekhez (kamra, istálló, adott esetben présház stb.) a család szaporodásával újabb lakó- és gazdasági egységeket építettek. Vizsgálataink idején több olyan portát lehetett találni, ahol két, esetleg három ilyen bővítés is regisztrálható volt, de akadt olyan porta is, ahol a szélesebb telek mindkét oldalán kialakultak ezek a hosszan elnyúló épületek, s a közöttük volt eredeti udvar idővel szinte közterületté, szabadon használt utcává alakult.
