Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

ÖSSZEFOGLALÓ

FEJÉRDY TAMÁS Az immár lezáródott, de talán történelemmé még nem vált XX. század utáni első országos konferencia a befejezéséhez közeledik. A valamennyiünk számára emlékezetes tanulmányi séták, kirándulások, baráti beszélgetések mellett, a konferencia tudományos találkozás helye is, és úgy vélem, túlzás nélkül mondható, hogy igen nagy fajsúlyú tanácskozás helye volt a mostani Országos Műemlékvédelmi Konferencia. Már a kitűnő bevezető előadások megadták az alaphangot. Csupán emlékeztetőül: Ferkai András az operáló sebész biztonságával vette le szemünkről, a már talán jól megszokott hályogot. Szavai nyomán úgy láthattuk a XX. század egyetemes és magyar építészetét, mint még soha. Sztereotipiáktól fosztott meg bennünket, viszont a reális megközelítés útját meghagyta. Arnóth Ádám a műemlék-helyreállítások sokféleségét, a megközelítés változatosságából fakadó különböző eredményeket, megoldásokat villantotta fel. Megerősített abban, hogy- a Velencei Kartát vallók is, mennyire különbözően valósítják meg ennek az etikai kódexnek az iránymutatását. Szimpatikus, mert őszinte és vállalt szubjektivitással értékelte és mutatta be a példákat, amelyeket azonban egészséges történeti szemlélete mégis általánosan hihetővé és elfogadhatóvá tett. Lővei Pál a XX. század védendő alkotásainak XXI. századi feladatait vázolta fel. A számbavétel, a védendők megmaradásához kevés - mondta. El kell oszlatni azokat a téves eszméket, hogy ezek az épületek vagy együttesek nem igényelnek a korábbi korokból származókhoz hasonló tudományos és egyéb szakmai apparátust. Sőt, sok tekintetben sérülékenyebbek nemcsak a funkciójukból következő rugalmatlan voltuk miatt, hanem az általános társadalmi szemlélet miatt is, amely az átalakíthatóságot kevésbé kérdőjelezi meg, illetve könnyebben elfogadja. Ismerős pedig - gondoltuk - Csongrád megye, ezen belül főleg Szeged és Hódmezővásárhely XX. századi építészete. Mégis, Kiss Lajos előadása révén amit ő töredékként aposztrofált -, egy jelentős korszak építészeti és a mögötte meghúzódó társadalmi, politikai és történelmi eseményeit ismerhettük meg. Szavai nyomán kirajzolódtak Szeged városi fejlődésének állomásai is. Megtudhattuk, hogy a hagyományos építőanyagokban (kő, fa) szegény Hódmezővásárhely téglagyárai milyen mintakönyvek alapján gyártották a város építészeti arculatát meghatározó díszeket. Mielőtt még átadnám a szót Mészáros Györgynek, szeretném megköszönni a vendéglátást. Úgy gondolom, hogy közös véleményként kijelenthetem, hogy nagyon jól éreztük itt magunkat. Nagyon jó körülményeket biztosítottak számunkra. Külön köszönöm Nóvák István főépítésznek, aki mögött egy egész csapat állt, de személyében is nagyon sokat tett értünk. Köszönöm a szervezési munkában résztvetteknek, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalnak, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságnak, és mindenkinek, akinek része volt a rendezvény szervezésében és lebonyolításában. Köszönök mindent és viszontlátásra Sopronban!