Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - FEJÉRDY TAMÁS: A VELENCEI KARTA MA

FEJÉRDY TAMÁS A VELENCEI KARTA MA „A múlt szellemi üzenetét hordozó monumentális alkotások, a népek évszázados hagyományainak élő tanúi. A jelenkor számára nap, mint nap lelkiismereti kérdés az emberi értékek egysége. Az emberiség ezen alkotásokat közös örökségnek tekinti és egyetemlegesen felelősnek vallja magát védelmükért és hitelességük megőrzéséért a jövő generáció előtt. Ezért lényeges nemzetközi szinten közösen kialakítani és megfogalmazni azokat az általános alapelveket, amelyek a műemlékek konzerválását és restaurálását meghatározzák. Alkalmazásukat minden nemzet saját kultúrájának hagyománya szerint biztosítja." Ez a Velencei Karta preambulumának első bekezdése. Úgy gondolom, ha arról beszélek, hogy mit jelent a Velence Karta ma, akkor először is a szöveget kell ismerni, ismertetni. Nem lenne haszontalan az egészet felolvasni, de nem teszem. Minden esetre jót tett magamnak is, amikor újra kézbevettem a Kartát, hiszen annyi hiedelem rakódott rá az elmúlt több mint 37 év alatt, hogy időnként érdemes visszatérni magához a szöveghez. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Velencei Karta a műemlékek és építészeti együttesek konzerválásnak és restaurálásnak kartája. Hozzáteszem, hogy én ma már - ha nekem kellene fordítani - nem konzerválásnak, hanem megóvásnak fordítanám a konzerválást. És ugyanilyen fontos az is, hogy a Karta az egyes nemzetekre hagyta az alkalmazás feladatát, saját kultúrájuk hagyománya szerint, és annak keretében. Úgy tudom, hogy az ausztrál Búrra Karta (1996) az egyetlen olyan dokumentum, amely ennek a követelménynek a teljesítését szolgálja. Sőt - ebben a szellemben - ők időnként meg is újítják a Búrra Karta szövegét. A témával kapcsolatban az idézett Horler cikken kívül számos más írás is foglalkozott és foglalkozik. Figyelmükbe ajánlom „A Velencei Karta és útjának tekervényei" című cikket, amely a műemlékvédelem legújabb számában jelent meg. Visszatérve a bevezető gondolatokhoz, tehát kijelenthetjük, hogy a Karta nem a műemlékvédelem Kartája, hanem a műemlékek és építészeti együttesek konzerválásának és restaurálásának Kartája. A Velencei Kartát manapság szokás úgy védeni vagy támadni, mintha az egy joghatályos törvény lenne, amit beiktattak az egyes országok törvényei közé. Ez azonban tévedés. A Karta szakmai, szellemi iránymutatás, nem több és nem is kevesebb annál. Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedek műemlék helyreállításai azért lettek olyanok, amilyenek, mert a Kartára hivatkozva alkották őket, főleg Magyarországon. Azonban, ha körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy ugyanazon elvek alapján, milyen különböző restaurálások és helyreállítások születtek az elmúlt időszakban. Ha azt vizsgáljuk, hogy a Velencei Karta mit jelent számunkra, vagy mit jelent a szakmai közösség számára, akkor legalább két dolgot kell megkü-