Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„B" SZEKCIÓ: Az építészeti örökség helyi védelme - TÓTH ZOLTÁN: ORSZÁGOS VÉDELEM - HELYI VÉDELEM: AZONOSSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK

Különbség van a védelem kiterjedése tekintetében is. Az országos védelem nem csak az épületre vonatkozik, hanem a telekre és a környezetre is. A helyi védelemnél elképzelhető, hogy az épületnek csak egy kis részét, például a kerítést védjük, mert azt tartjuk olyan értékűnek, amit érdemes megőrizni. Negyedikként az eljárásban meglévő különbségekről szeretnék beszélni. Köztudott, hogy az országos védelem kormányzati szintű, központi védelmet jelent, a helyi védelem pedig önkormányzati, tehát helyi döntést igényel. Ebből következik, hogy a két védelem nem azonos súlyú. Egy országos védelem alatt álló épületet nehezebb a védelem alól kivonni, nehezebb tönkretenni, hiszen azokra az országos hatóság vigyáz. A helyi védelemről a települési önkormányzat dönt és bizony előfordulhat, hogy az érdekek az értékek elé és fölé kerülnek. Ilyen esetekben a helyi védelem pillanatok alatt megszüntethető. Érdekes különbség van a tekintetben is, hogy mi a következménye az eljárásrendnek. Az országos védelem alatt álló épületek a nemzeti identitást erősítik, nekem ugyanannyi közöm van - mondjuk - a Zsigmond kápolnához a Budai Várban, mint a pestieknek, ez mindannyiunk értéke. A helyi védelem alatt álló értékek, döntően a településen élők, a kis közösség értékét jelentik. Ez a különbség megjelenik például a rendezési tervekben is. Ha településrendezési terv készül, akkor az országos védelmet gyakorlatilag a tervező átemeli a rendezési tervbe, mint a terv kötelező munkarészét. A rendezési terv keretében el kell végezni az építészeti értékvizsgálatot, ami a helyi védelmet is szolgálja és jellegzetesen a település érték- és értékrendjébe tartozik. Ennyit a különbségekről. Az azonosságra, az értékek hangsúlyozását szem előtt tartva, néhány diával szeretném felhívni a figyelmet. A helyi védelem alá vont épületek nem feltétlenül jelentik azt az értéknagyságot, amit az országos védelem reprezentálni tud, de egy település életében rendkívül fontosak lehetnek. Ezeknek az épületeknek egyik szerepe a helyi építő kultúra továbbvitele, és minták teremtése. A helyi értékvédelem, a helyi építészeti értékvédelem nem azt jelenti - nem ott kezdődik, és nem ott fejeződik be -, hogy az önkormányzat hoz egy rendeletet és ezzel a dolognak vége. Nagyon komolyan el kell fogadtatni az ottélőkkel azt, hogy értékes épületekben, értékes környezetben laknak. Ez fáradságos munka, de megéri, mert, ha el lehet odáig jutni, hogy Mari néni büszke legyen arra a házra, amelyben lakik, akkor nem fogja engedni, hogy a kőműves „korszerűsítés" címén leverje a homlokzatot. Nyilvánvaló, hogy ez az emlékanyag él, sok esetben megtartja eredeti funkcióját, de azért folyamatosan változik is. Természetes, hogy ebben a szituációban hibás beavatkozások is történnek, de sokszor ez is jobb, mintha az egészet lebontották volna és „csodálatosan szép" neo-barokkot emeltek volna a helyére. Lehet, hogy egy-két évtizedig el kell viselni a rontott környezetet, de később ki lehet bontani a változásokat. Azonban ez nem általános.