Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„A" SZEKCIÓ: Műemléki értékek és inventarizáció - MAROSI ERNŐ: A MŰEMLÉKI ÉRTÉKELÉS FEJLŐDÉSE

MAROSI ERNŐ A MŰEMLÉKI ÉRTÉKELÉS FEJLŐDÉSE Sajnos, hogy nem vehetek részt a műemléki érték és inventarizáció kérdéseit tárgyaló szekció munkájában, mivel annak kezdete nagyjából arra az időre esik, amikor elhunyt barátunk, Engel Pál hamvait kísérjük a budapesti Farkasréti temetőbe. Engel Pár történetírói munkássága és kutatói gyakorlata nem utolsó sorban a magyar műemlékvédelem szakembereinek figyelmére is méltó. így a mai szekcióülés szorosan vett feladatköréhez tartoznék azoknak a tanulságoknak és különbségtételeknek a megvitatása, amelyek a történelmi ismeretszerzés e két útjának következetes megkülönböztetését javasló, 2001. eleji nyilatkozatából következnek. Azt ugyanis nagyjából pontosan látjuk, mit jelent a kutatás, a történelmi tények feltárása a műemléki munkában, annál problematikusabb azonban a válasz arra a kérdésre, milyen jogon és milyen megfontolások után áldozhatjuk fel e tények legalább egy részét - vagy éppen többségét - annak érdekében, hogy történelmi víziókat jelenítsünk meg és rögzítsünk a jövő számára az emlékekben és együttesekben. Engel Pál munkáival, amelyeknek hasznát még generációk fogják élvezni, beírta nevét a magyar műemléki kutatás történetébe; amennyire ma látható, mindenek előtt középkor-specialistaként, a várak kutatása, a birtokviszonyok, családtörténet, az archontológia, a síremlékszobrászat terén. Hosszan lehetne elemezni, mennyire felszabadítóan hatott kutatásunkra történetileg indokolt feudalizmus-értelmezése az iskolás-sematikus formációs teóriával szemben, mi volt a haszna - nem utolsó sorban a nemesi lakóhely megismerésének ösztönzése révén is - annak, hogy a középkori várat kiszabadította a romantikus stratégiai-haditechnikai szemlélet fogságából, s-a művészettörténeti épületi konológiára emlékeztető módon - benne a hatalom, a honor szimbólumára ismert. Vele szemben adósságunkat nem itt és most kell azonban lerónunk. Ezért csak egyetlen, jellemző gesztusát szeretném felidézni. A Zsigmond-kori királyi hatalom és arisztokrácia viszályát tárgyaló könyvében úgy döntött, hogy a Magyarországon található várak azonosításában a Vártúrák kalauza című kiadványra támaszkodik. Idézni kell itt a - részben azóta is arcpirító - indoklást: Szlovákiára vonatkozóan részletes és modern, Horvátországra régebbi és hiányos műemlék-topográfiát használhattam. Hazai viszonylatban a célnak legmegfelelőbb, legújabb és viszonylag legrészletesebb munkát választottam, szemben a tudományosabb igényű, de kevésbé megbízható régebbi összefoglalásokkal. Az idézet célja nem az volt - bár lehetett volna -, hogy jelezzük az adósságokat, hanem az: Engel Pál világosan látta, mire van szüksége rekonstrukciójában a történésznek, s elhatárolta ezt a forrásanyagot attól, amit a művészettörténet igényel. Ezzel, úgy érzem, a jelen refera-