Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

PLENÁRIS ÜLÉS - KISS LAJOS: SZEGED ÉS CSONGRÁD MEGYE XX. SZÁZADI ÉPÍTÉSZETE

KISS LAJOS SZEGED ÉS CSONGRÁD MEGYE XX. SZÁZADI ÉPÍTÉSZETE Csatlakoznék az előttem szólókhoz és módosítom az előadás meghirdetett címét: „Töredékek Szeged és Csongrád megye XX. századi építészetének első feléből." Valószínűleg törvényszerű, hogy egy konferencián az idő- és tematika szorításában a kapott téma önkényes szűkítésére kényszerül az előadó. Esetünkben - Szeged és Csongrád megye XX. századi építészetének bemutatásakor - sem lehet ez másként. Az adott időkeretben három fontos, a cím szempontjából meghatározó területet érintek, a következő korszakhatárok között: Szecesszió az I. Világháborúig (elsősorban Szegeden) A két világháború közötti építészet (főként Szegeden) Hódmezővásárhely téglaépítészete a IL Világháborúig Szeged építészete az I. világháborúig Szeged századfordulós építészeti arculata - hasonlóan sok más településhez - olyan, mint a belvárosa. A belváros köztudottan az 1879. évi nagy árvizet követő, méreteiben és ütemében is kiemelkedő átépítése révén valósult meg, az eklektika szellemében és gyakorlata szerint. Az építési tempó azonban a néhány évig tartó csúcs után a nyolcvanas évek közepén hirtelen lelassult. Újabb fellendülés a századforduló körül észlelhető. Ez elsősorban a belváros üres telkeinek beépítésében és az árvíz előtti időszakból örökölt avult épületállomány átépítésében nyilvánult meg. Különösen a világháborút megelőző négy-öt évben - 1909 és 1913 között - figyelhető meg a felfokozott építési kedv. Főként 2-3 emeletes bérházakat emelnek, többnyire átlagos igényesség és szerény építészeti színvonal mellett. Természetesen még hosszú évekig, bár egyre szelídülő és „átírt", elágazó és színesedő változatában is tovább éltek az építészeti akadémiák által hirdetett történelmi stílusok, vagy azoknak neo-változatai. Az új házakat mégis a kor igencsak sokszínű építészeti irányzatai és divatja jellemzik. Ekkor jelennek meg a szigorúan szabályos eklektikus házak között a szabadabb formálású, útkereséssel jellemezhető szecessziós épületek („magyaros" és „európai" szecessziós házak egyaránt). Többségük alázatosan illeszkedik a szomszédsághoz, helyenként azonban az akkor is jelen lévő telekspekuláció és befektetői erőszakosság miatt „túlnövik" környezetüket. (Ezek egy része máig is városképi torzóként, vagy sebhelyként maradt meg.)