Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

PLENÁRIS ÜLÉS - LŐVEI PÁL: XX. SZÁZADI ÉPÜLETEK MŰEMLÉKVÉDELMI PROBLÉMÁI

kísérelhetik meg az építészettörténészek az eredeti kép valamiféle rekonst­rukcióját. Az elképzeléseinkben Seidner Zoltán és mások a „Tér és Forma" fo­lyóiratban publikált, kitűnő fekete-fehér fényképei által színtelenként megjelenő magyarországi modernizmus is élt helyenként a jól megválogatott színek harmóniájával. Az 1935. évi brüsszeli világkiállításra Györgyi Dénes ál­tal tervezett magyar pavilon színes festését Nádai Pál leírásából ismerjük: „Az épület külsején... már megüti Györgyi Dénes az első hangját... a szín- és fényak­kord-játéknak ... Fent tengerzöld szín, lent narancssárga, az egész letompítva és összehangolva.... A színek zenéje azután egy percre sem hagyja el a nézőt. Györgyi ennek a falakról áradó, tompított fénymuzsikának éppolyan virtuóza, mint a térhatásoknak. Hol hideg, hol meleg színcsíkok csengenek fel és a vilá­gító mennyezeten is színesen szűrődik át a fény." Az 1937. évi párizsi kiállítás magyar pavilonját is Györgyi Dénes tervezte. A világító üvegsisakú, magas templomtorony leírásból ismert, sárga és zöld színezése a brüsszeli pavilonét követte. Az időlegesnek szánt kiállítási pavilonok eltűntek, de a ma is álló modern épületek egykori színeire részben tervrajzaik, részben felületeik szolgáltathat­nak értékes adatokat. A magdeburgi Otto-Richter-Straße XX. század eleji lakó­házsorának hagyományos okker és szürke tónusait is feltárta a homlokzatkutatás. Történetileg értékesnek és helyreállítandónak azonban a Bruno Tauth javaslata alapján 192l-l922-ben kivitelezett, mellbevágóan tarka, expresszionista színhatást értékelték. Bruno Tauth és kollégái színkezelés­ének még későbbi, ugyancsak helyreállított emlékeit a berlini Onkel Toms Hütte városrész lakónegyedében (1926-1932) az OMvH két évvel ezelőtti ta­nulmányútjának résztvevői is láthatták. A holland De Stijl mozgalom fehér-szürke-feketével párosított vörös-kék-sárgája ma ismét beragyogja az 1924-ben épült utrechti Rietveld-Schröder-ház frissen restaurált világörökség épületének külsejét. Walter Gropius 1925-1926-ban épült dessaui Bauhaus-mesterházainak a De Stijl hatását tükröző homlokzatszínezését ugyancsak feltárták és helyreállították az utóbbi években, és a mesterek közül Feininger, Kandinszkij és Klee házainak igen változatos színezésű belső terei is megújultak a restaurátori vizsgálatok nyomán. A korabeli fekete-fehér felvé­telek fényképészi manipulációi következtében - a fotósok a modern építé­szetről vallott saját elképzeléseiknek megfelelően retusálták ugyanis a felvételeket - a beható vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak például az ablak parapetteknek a homlokzati fehérektől eltérően szürkére festett felüle­teit illetően. A csupán fekete-fehér felvételek elemzésére alapozott színezés hibáira példa magának a Bauhausnak az épülete is. Ennek üveg-acél ablakzóná­it a háború tette tönkre, a használatot lehetővé tevő közönséges felfalazást csak az 1970-es évekbeli helyreállítás során váltotta fel az eredeti szerkezet ma is mintaszerűnek értékelt rekonstrukciója, amelyet egy kertben nemrég vélet­lenül megtalált, megvásárolt és vissza is épített két eredeti osztáselem messze­menően hitelesített, megmutatva azonban azt is, hogy az új vasszerkezetek fotókra alapozott, egyértelmű feketéje eredetileg sötétszürke volt. E nélkül az

Next

/
Thumbnails
Contents