Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ

MINISZTERI KITÜNTETÉSEK A XXI. ORSZÁGOS MŰEMLÉKI KONFERENCIA ALKALMÁBÓL A nemzeti kulturális örökség minisztere, a műemlékvédelem érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató személyek és szervezetek munkájának elismeréseként minden évben Schönvisner díjat adományoz. Akitüntetés névadója Schönvisner István, XVIII. századi történész tanár, az egyetem első régész professzora, aki, ha ma élne, minden bizonnyal kitüntetettje lenne a róla elnevezett díjnak. Hiszen közbenjárásának köszönhetjük egyik jelentős ókori romemlékünk, az Óbudai Katonai Tábor hipokausztumának mai létét. A hipokausztum maradványaira ugyanis egy sváb földműves munka közben bukkant rá, Schönvisner pedig eredménnyel járt közben Mária Teréziánál, hogy nyilvánítsa fenntartandónak a romokat, amelyeknek nemcsak a feltárását végezte el szakszerűen, hanem az eredményeket publikálta is. Ezt a szellemet, ezt az elkötelezettséget reprezentálják az idei kitüntetettek is, akik a műemlékvédelem társadalmi támogatásának és szakmai segítésének szinte minden területét képviselik. A műemlékvédők között szép számmal vannak olyanok, akik az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán szerették meg a műemlékeket, a műemlékek védelmét. Ez első sorban a kitűnő tanári karnak és a tudományos diákköröket irányítóknak, kiváltképp a népi építészet megismerésére alakult diákkörnek köszönhető. A Főiskolán immár majd 20 éve nemcsak a tanévben foglalkoznak a falusi épületekkel, hanem nyaranta elvonulnak hol Zalába, hol Abaújba, vagy Tiszadobra, de olykor a határon túli falvakba is és mérnek, mérnek, mérnek, majd hazajönnek, feldolgozzák a manuálékat, s kiállításon mutatják be az évi termést. Ennek a hosszú folyamatnak minden évben csaknem 20 éve irányítója Szabó László építész, az Ybl Miklós Műszaki Főiskola professzora, a Schönvisner Díj idei kitüntetettje. Nem kevésbé fontos, hogy a jövő mérnökei megfelelően képzett technikusokra támaszkodhassanak, akik az építészeti örökség hagyományos szerkezeteit és technológiáit jól ismerik. Ezért van különös jelentősége annak a kezdeményezésnek, amelynek eredményeként egy szakközépiskola mérnök tanárai, az igazgató támogatásával, összefogtak és jeles szakemberekkel együttműködve, kidolgozták a műemlék fenntartó technikusképzés tananyagát. Ezzel elősegítették a továbbképzési forma országos bevezetését és hivatalos elismerését. Az oktatás elméleti és gyakorlati feltételeinek megteremtése érdekében széles körű helyi összefogással: önkormányzat, érsekség, építőipari cégek alapítványt hoztak létre. A mérnök- tanári kollektíva tagjai: Olaj Imréné, Kőszegi Lajos, Vándor András, Tölgyesi Ákos, és az igazgató: dr. Borsi Lőrinc. A műemlékvédelemnek nemcsak szakemberekre, hanem értő és tettre kész ifjúságra is szüksége van. Ezért szervezi a lelkes ságújfalui tanárnő hon-