Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

HOZZÁSZÓLÁSOK

A rekonstrukció ügyében a Krakkói Karta eltér a Velencei Kartától. Ezen a ponton szeretnék hozzászólni a „B" szekció rekonstrukciós vitájához. A re­konstrukcióról általánosságban beszélni értelmetlen. Elnézést, hogy ilyen keményen fogalmazok. A rekonstrukcióról lehet beszélni a város viszonyla­tában, az épület viszonylatában, az építészeti részlet viszonylatában, és lehet beszélni a folyamatosan pusztult műemlékeknél, továbbá a háborúban vagy katasztrófákban elpusztult emlékek újjáépítésénél, ami nem műemlékvédel­mi, hanem társadalmi, politikai probléma. Ezek a distinkciók fontosak. Ha nem tesszük hozzá a jelzőt, azt, hogy milyen rekonstrukcióról beszélünk, akkor egyszerűen értelmetlen rekonstrukcióról beszélni. A következő lényeges elem az örökség típusainak meghatározása. A Karta végigmegy a régészeti örökségtől a műemlék együttesekig az összes kategó­rián, de először emeli ki a társadalmi alkotásokat, valamint a történeti váro­sok és falvak integrált fejlesztési szemléletét. Külön foglalkozik a technikai kérdésekkel. Ennek lényege az, hogy az új anyagok dömpingje és kereskedelmi versenye ellen a Karta azt sugallja, hogy a helyes döntések érdekében a hagyományos anyagokat és az új anyagokat összehasonlító vizsgálatoknak kell alávetni. Három olyan új téma van, amelyikről nem szólt a Velencei Karta. Ezek a következők: a menedzsment, a képzés és oktatás, valamint a szakmai jogo­sultság kérdése. Az ICOMOS oktatási bizottságában ez egy nagyon fájó meg­oldatlan probléma, amit mind ez ideig nem tudtunk megoldani. Szerettünk volna a szakmai jogosultság képzés, továbbképzés tekintetében egységes ter­minológiai meghatározást alkalmazni, de sajnos nem sikerült. Ezért egy füg­geléket csináltunk. Ennyit szerettem volna a Karfával kapcsolatban elmondani, abban a reményben, hogy sikerült felkelteni érdeklődésüket és mindenki el fogja olvasni a teljes szöveget.

Next

/
Thumbnails
Contents