Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

ZÁRÓ PLENÁRIS ÜLÉS - RITOÓK PÁL: „C" SZEKCIÓ

helyreállítás egyedi, sőt más, a műemlékvédelem elveit részterületeken lefektetni próbáló dokumentumok is ezt hangsúlyozzák. Ezt, hogy minden eset egyedi, persze lehet könnyű kibúvónak is tekinteni, de én is azt gondolom, hogy ez így igaz, tehát nehéz általános szabályokat számon kérni. A harmadik előadó Winkler Gábor, a városról beszélt, mint műemlékről. Egy kis irodalmat is csempészett előadásába, amiért azt hiszem mindenki nagyon hálás volt. Soproni lévén, egy soproni szerzőt, Becht Rezsőt az építészt és írót idézte, aki megpróbálta 1942-ben meghatározni azt, hogy mi teszi a várost várossá. Szerinte a város lényege az alkotó elemek különleges minőségében rejlik. Először az emberek alakítják, de ha falai már átitatódtak a városlakók lényével, akkor már a város egyéniség, mint élőlény kezdi formálni a városlakókat. Winkler Gábor nyomán, Konrád Györgyöt is érdemes idézni, vagyis, hogy az emberiség legnagyszerűbb alkotása a város. Winkler Gábor ezek után azt vizsgálta, hogy mióta tartjuk műemléknek a várost, mióta védjük a városokat? Ezt a XIX: század második felében, illetve a vége felé kialakuló várostörténeti tanulmányokra vezette vissza. Egy követelmény halmazt tárt elénk tulajdonképpen arról, hogy az egyes szereplőknek milyennek kellene lenni ahhoz, hogy nyugodtak lehessünk a XXI. századi város fejlődését tekintve. Nem veszem sorra a szereplőket, csak néhányat emelek ki. Az ideális önkormányzatnak legyen városfejlesztési koncepciója, legyenek jó alternatívái, amiket részben a lakosságnak, részben a tervezőknek, de leginkább az őket ostromló befektetőknek tud ajánlani, hogy legyen miből választani. Ezeknek az alternatíváknak olyannak kell lenni, ami felett az önkormányzat kontrollt tud gyakorolni a város érdekében. Ez véleményem szerint nagyon fontos eleme a mostani városfejlesztésnek. Ha a város nem megy elébe a különféle szinteken és módokon megfogalmazódó igényeknek, ha nem próbál erre előre felkészülni, akkor az események után kullogva nehéz beavatkozni a folyamatokba. Előadását, Mezős Tamáshoz hasonlóan, képekkel is illusztrálta. A végén volt egy képblokk, ami különféle városfejlesztési módokat illusztrált Sopronban, Győrben és Pápán dolgozva, leginkább e három város példáján. A vitában a műemlékvédelem elveinek változásait kellett volna taglalnunk. Valójában azonban nagyon kevés hozzászóló kapcsolódott a szekció konkrét témájához. Lehet, hogy ez a vitavezető, vagyis az én hibám is.. Nem vágtam rendet, de azt gondolom, hogy így is nagyon tanulságosak voltak a hozzászólások, és ezek a hozzászólások, a maguk nemében úgy, ahogy voltak mindannyiunkat el kell hogy gondolkoztassanak. Az ismétlődő kérdések megszívlelendő témái lehetnek ennek és a későbbi találkozóknak is. Kicsit fórum jellege volt a vitának. Ilyenkor azonban egy országos műemléki konferencián a nyílt beszéd azért fontos, hogy partnereinket is bevonjuk a bennünket foglalkoztató problémák megbeszélésébe. Harsányi István az építész szerepét, általában, és a műemlék helyreállítását tervező építész szerepét emelte ki. Azt, hogy mennyire fontos, mennyire