Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

ZÁRÓ PLENÁRIS ÜLÉS - RITOÓK PÁL: „C" SZEKCIÓ

RITOÓK PÁL „C" SZEKCIÓ A „C" szekcióban az első előadó, Fejérdy Tamás előadása meglehetősen elméleti megközelítésű volt, a Velencei Karta mai állapotát és megközelítését vizsgálta. A következő előadó, Mezős Tamás konkrét rekonstrukciókat vett sorra és ezeknek a példáját elemezte. A harmadik előadó, Winkler Gábor pedig nem egyedi műemlékekkel és nemcsak az elmélettel, hanem mindezeknek a szövetével, a várossal, mint műemlékkel foglalkozott. Fejérdy Tamás azt hangsúlyozta, hogy a Velencei Karta, amely a XX. század műemléki elveinek mégis csak a legfontosabb és legismertebb megtestesítője, valójában nem törvény, hanem iránymutatás és ezzel kapcsolatban meg is ismételte Arnóth Ádám előadásában a plenáris ülésen elhangzott megfogalmazását, vagyis, hogy a Velencei Karta egy etikai kódex, ami rugalmasan alkalmazandó és alkalmazható és nem recept könyv, amit különféle helyzetekben elő lehet venni és kikeresni belőle a megfelelő passzust és aztán megpróbálni aszerint eljárni. Mégis az évek során annyi hiedelem rakódott a Velencei Kartára külföldön és Magyarországon egyaránt, hogy ez bizony elég komoly alapot szolgáltatott a későbbi kritikákra. 1964-ben, amikor a Kartát megfogalmazták, még a modernizmus szelleme volt a meghatározó és ennek jellemző gondolkodásmódja sokkal erőteljesebb gesztus rendszert igényelt a műemlékek helyreállításánál, mint amit ma érzünk szükségesnek. Ez különösen azzal kapcsolatban merül fel, hogy a kiegészítések korunk jegyeit viseljék magukon a beavatkozásoknál. A Karta elvei szerint ugyanis, amikor meg kell különböztetni a régit és az újat, akkor korábban a 60-as, 70-es években inkább megkülönböztetésen volt a hangsúly, az utóbbi időben már inkább a harmonikus illeszkedés kerül előtérbe, ami szintén benne van a Karta megfogalmazásában. Nyilván állandóan felmerül egyrészt a rekonstrukció kérdése, amiről Mezős Tamás később beszélt, és a rekonstrukció mértéke, amit nehéz pontosan behatárolni, másrészt, ami a rekonstrukcióval egészen szoros összefüggésben van, a hitelesség, amit valójában a Velencei Karta nem definiált, és nemcsak ebben a tekintetben, hanem még több más vonatkozásban sem. Ezt a hiányt a 2000-es Krakkói Karta próbálta pótolni. Hangsúlyozni kell, hogy míg a Velencei Karta címe szerint is a konzerválás és a restaurálás, addig a Krakkói Karta már a műemlékvédelem elveit próbálta rögzíteni. Milyen ma a Velencei Karta helyzete? Hogyan viszonyulunk ehhez? Hogy lehet ezt összefoglalni? Ha nem használati utasításnak tekintjük, akkor, mint irányelvek összessége ma is érvényes. A purizmus idején, az üzenet hitelessége volt fontos és nem maga a műemlék. A későbbi tárgyilagos periódusban - ezek Fejérdy Tamás periodizációi - igazából már magára a hitelességre épült, a hitelességre tevődött a hangsúly, mai szemléletünk szerint olykor túl is hangsúlyozva az épület anyagában való hitelességét. Szerinte nagyjából a két