Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - WINKLER GÁBOR: A VÁROS, MINT MŰEMLÉK

pesek lennének ők is a közösség fejével gondolkodni. Jó lenne, ha szeretnék a régit és hinnének benne, presztízsnek tartanák örökségük megtartását. Bátran kezdeményeznének és ugyanakkor - saját érdekükben - okosan és bölcsen korlátoznák magukat. Mondanom se kell, hogy ma még kevés az ilyen műemlék-tulajdonos. És a vállalkozók? Ck "időéhes, téréhes és nyereségéhes" emberek. Természetesen lehetnek jóhiszemű elképzeléseik. Legtöbbjük a telekért akarja megvenni a régi épületet, csak kévésük a meglévő szép, régi épületért. Mit csináljunk, hiszen a pénz náluk van. A legfontosabb, hogy elképzeléseik megvalósításához adjunk nekik alternatívákat. Ha elképzeléseik szegényesek és méltatlanok a régi épülethez, rejtegessük előlük a jó műemlékeket és a jó területeket. Ha céljaik a múltat és a jövőt egyformán szolgálják, megfelelnek magánérdeküknek és megfelelnek a közérdeknek, akkor juttassuk őket megfelelő épületekhez és területekhez. Legyünk kemények és engedékenyek, ahogy az adott műemléki terület, városrész, együttes érdeke megkívánja. Végül pedig szóljunk az utca emberéről. Meggyőződésem, hogy az átlagpolgár szereti városát, faluját. Szereti a ránk maradt építészeti örökséget is. Pápán néhány éve egy nagy tekintélyű közvélemény-kutató intézet megkérdezte az ott lakókat, milyen fejlesztéseket tartanak fontosnak. A lehetőségek között volt szó villanyhálózatról, kábeltelevízióról, közlekedésről és szennyvízkezelésről. Pápa polgárai a műemlékek gondozását a fontossági sorrendben az előkelő második helyre tették. Még magam is meglepődtem - és természetesen nagyon örültem a közvélemény-kutatás eredményének, mert számomra azt bizonyította, hogy a város lakóinak reális elképzelésük van a városfejlesztésről, ugyanakkor tisztelik és szeretik örökségüket is és ragaszkodnak ahhoz. A közvéleményre a jövőben egyre nagyobb feladat hárul. A civil társadalom és a civil szervezetek a demokrácia épületének fontos pillérét alkotják. Nélkülük és beleegyezésük nélkül fontos ügyekről nem szabad dönteni. Megint csak Konrád Györgyöt idézem. Ö mondja, hogy "kiindulva abból a banalitásból, hogy mindenki, akinek módja van rá, többé-kevésbé visszaél funkciójával, mert emberi természete folytán kiterjeszkedni óhajt,.. ezért bárki legyen is az, bármekkora ész és lelki nemesség jellemzi is, bármilyen magasztos ideológia felkentje, mindenki veszedelmes a közre, ha ellenőrizetlen, akadályozatlan, szüretien hatalma van, ha nem kell szembesülnie a többiekkel, egyszóval ha monopol helyzetben van akár a bürokratikus akár a tőkés hatalom jogán." A "többiek" pedig maguk a történeti város polgárai. Egykor őseik, ma ők, a jövőben utódaik fogják alakítani a történeti települések jövőjét. Véleményüket meg kell hallgatni, hiszen ők tették "műemlékké" a várost és remélhetőleg ők fogják megőrizni annak értékeit is. És végül nézzük meg a fényképeket. Kőrengeteg és város: Pápa képe egykor és ma. Mi teszi értékessé Pápát lakói és látogatói számára? Mindenek előtt a kisvárosi jelleg, a mezővárosi hangulat. Aztán a térbeli elhelyezkedés finomsága. A földbástyák melletti alacsony házsorok emelkedése a kéttornyú temp-