Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - WINKLER GÁBOR: A VÁROS, MINT MŰEMLÉK

balták "humorosra venni" a dolgot: kedvesen "eljátszották" az igazodást, miközben újszerű formákat és sajátos arányokat csempésztek az épületek homlokzataira. Győr Belvárosában nem egy ilyen lakóház épült, ezek egy része kimondottan jó épület. No és mi a helyzet napjainkban? A mai helyzetről is okvetlenül szólnunk kell, bár a legújabb irányzatok napjainkban éppen csak, hogy formálódnak, alakulnak. Mint ismert, néhány éve Sopronban is képzünk építészeket és magam rendszeresen részt veszek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építész hallgatóinak diplomavédésén is. Az a benyomásom, hogy a fiatal és legfiatalabb építészgeneráció látványos gyorsasággal visszatért a korai modern bizonyos elveihez. Épületeik következetesen "másszerűek", mint történeti környezetük meglévő alkotásai. Kétségtelen, hogy építészeti megoldásaik színvonala szinte mindig jobb, bonyolultabb és újszerűbb, mint a poszt-modern kommerszé. Alkalmazkodásuk a történeti környezethez azonban láthatóan elvontabb és öntörvényűbb. Egészében úgy tűnik, hogy a korai modern szelleme megint erősen érvényesül. Ma megint nem illik magas tetőt tervezni - még a magastetős házak sorába sem. Az egyik diplomáját védő építészmérnök-jelölttől óvatosan megkérdezte a bíráló bizottság, hogy kívánt-e illeszkedni tervezett házával a meglévő környezethez. A félénk kérdésre dacos választ kaptunk: "nem !". A legújabb törekvések tehát ma sem egészen probléma-mentesek. Most arra keressünk választ, hogy igazából kik is alakítják a XX. és XXL század településeinek arculatát és kik határozzák meg a ránk maradt építészeti örökség jövőjét? Egyik oldalon meghatározó jelentőségűek a hivatalos intézmények, az országgyűlés, a kormány, az önkormányzat és a szakhatóságok munkatársai. A másik oldalon pedig az épületek tulajdonosa - szerény kispolgár vagy éppen egy lendületesen fejlesztő vállalkozó - áll. Esetenként hallatja szavát az utca embere, a város- és faluvédő szervezetek tagjai. És közöttük őrlődik a várostervező és az épülettervező építész. Rajtuk együtt múlik mindaz, ami a történeti Belvárosokban történik. Milyennek szeretnénk látni őket, mit várunk tőlük a XXI. század elején? Az államtól mindenek előtt jobb törvényeket. Tapasztalataim szerint Európa legtöbb országában az emberek elégedetlenek a műemléki törvényekkel és szeretnének az érvényben lévőknél kedvezőbbeket. A jó törvények mellett pedig jobb gazdasági körülményeket óhajtanak, olyan pénzügyi rendszer bevezetését, mely a meglévő megtartására és az oktalan bontások elkerülésére ösztönöz. Természetesen némi pénzügyi segítséget is szeretnének. A legtöbb állampolgár azt vallja, hogy a legjobb az lenne, ha az állam a műemlékek fenntartásához szükséges összegeket különböző adók formájában nem vonná el az épületek tulajdonosaitól. E területen azonban egyelőre kevés eredményt tapasztalunk. A műemléki épületek helyreállítását ugyanis a legtöbb országban magas adókkal sújtják. Ha pedig elvonják a pénzt, legalább valamiféle anyagi