Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - MEZŐS TAMÁS: REKONSTRUKCIÓ ÉS/VAGY HITELESSÉG

emléket valamilyen módon igyekszünk az utókor számára megőrizni. A beavatkozás célja: történelmi, kulturális, kultúrtörténeti misszió, a nemzeti múlt egy rekvizitumának megőrzése. Ez az elméleti szakirodalomban bőségesen tárgyalt és indokolt kérdéskör. Nem szükséges külön igazolni, hogy az emlék történetisége nem csupán a szabad szemmel látható, a laikus számára felismerhető külső jegyekben mutatható ki. Anyagi kategóriaként kezelve, objektíve létezik ez az érték az építőanyagban, az elkészítés módjában, az alaprajz, a tömegalakítás, a részletképzés megváltoztatásában, a környezet alakításában és az idők folyamán az emlékre rárakódott természetes öregedés jegyeiben is. Ilyenek a csorbulások, a töredezettség, a patina stb. Ez az az érték, amit minden újabb kor beavatkozása bizonyos értelemben rongál. A fenti állandónak tekintett értékek mellett változó értékek is befolyásolják a megítélést. Nem szakítható el az emlék attól a szűkebb és tágabb társadalmi környezettől, amelyben létrejött, létezett és esetleg - romok esetében funkcióval bíró értékként - elpusztult. Mint a múlt monumentuma már koránál fogva is értékhordozó, amelyet történeti koronként különbözőképpen értékeltek. A minősítés szempontjai között egyetlen stabil elemet sem találunk. Goethe még csak a gótikáig tekintette a múlt építészetéből megőrzésre érdemesnek"

8 - aztán később már ide sorolták a reneszánszot, és a XX. század meghatározó esztétája Lukács György meg csak barokkot" tudta elfogadni. Korunkban eltűntek az időbeli korlátok és csak a minőség határozza meg az értéket. Néhány esztendeje még konszenzussal elfogadott szabály szerint élő építész alkotását nem minősítette védettnek a hatóság. Mára már csak az építészeti-esztétikai minőség és a veszélyeztetettség esetleges mértéke a meghatározó. A minőség pedig, mint láttuk, igencsak változó kategória. Az esztétikai értékelés, bár léteznek objektív kategóriák, mégsem tekinthető 8 Számos írásában foglalkozik Goethe az építészet esztétikai problémáival. Elemzéseiben az igazi német stílust, a gótikát tekinti az antikvitás mellett az építészet csúcspontjának. Goethe, J. W.; A német építőművészetről, in: Antik és modern, antológia a művészetekről p. 96. Gondolat, 1981. Érdekes, hogy Hegel - Goethéhez hasonlóan - esztétikájában csak a gótika koráig tárgyalja az építészetet. 9 Lukács szerint ..."a belső és a külső tér közti szervesen egységes összefüggés a homlokzat létrejöttével és a homlokzatot kialakító érzülettel széjjelszakad. ... a festői tendenciáknak az építészeti össztervtől való önállósulása, már a barokk korban is utat kezd törni magának, hogy a XIX. században radikálisan romboló elvvé növekedjék." Lukács Gy; Az esztétikum sajátossága II. p. 419. Akadémiai Kiadó 1975.