A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Ivicsics Péter: Az önkormányzati vagyon átadási folyamata Vas megyében

gondossággal érjék el azt, hogy e műemlékek megmaradása, illetve jó karbantartása biztosított legyen. Szólnom kell néhány malomról is. A felsőszölnöki malom ma olyan telekkönyvi helyzetben van, hogy a malomépület maga — lényegében az épület kontúrjában — állami tulajdon, míg a molnárház magántulajdonba került az udvarral együtt. A Műemléki Hivatal feltételt szabott az átadáshoz, amelyet a helyi önkormányzat nem vállalt, ezért az automatikusan a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezelésébe került. Természetes folyamat, hogy a kincstár is igyekszik szabadulni bizonyos vagyontárgyaktól, amelyek az ő kezelésében vannak, ezért meghirdette, és épp egy hónappal ezelőtt létre is jött a szerződés, s ezzel az épület értékét kihúzta az önkormányzat zsebéből, ami, azt hiszem egy kisebb önkormányzatnál számíthatott, illetve számított volna. A csörötneki malom jó 10 éve ,,ázva-fázva" várja jobb sorra fordulását. A régi konstrukcióban hosszú távú bérletben vagy hasznosításba vételben gondolkodozott egy budapesti vállalkozó (10 évvel ezelőtt), de az tervkészítésen túl már nem tudott jutni. Most viszont a helyi önkormányzat vagyonába kerülvén, az önkormányzat már bontását fontolgatja. A probléma az, hogy a — Kőszegen csírájában már meglévő — gondoskodó és a környzetéhez, annak építményeihez, műemlékeihez ragaszkodó polgári szemlélet a kisfalvakban még nem erős. Múzeumokról annyit, hogy néhány múzeum — nem a megyei múzeum kezelésében lévők — átadásánál örömmel tapasztaltuk, hogy a helyi önkormányzat, illetve a helyi közösség (például Egyházszentpéter vagy a csempeszkopácsi kis kastélymúzeum) folytatva a sziszifuszi munkát, meg kívánja tartani az ő kis múezumát, azaz megvan az a fajta szellemi és társadalmi háttér, ami szükséges a tulajdonba vevéshez. Végezetül a romokról kell szót ejtenem. Szerencsére Vas megye nem túl gazdag romokban, ellentétben mondjuk Veszprém megyével, ahol 32 áll műemléki védettség alatt. Vas megyében 2 rom átadásáról folyt tárgyalás, a bozsoki Battyány kastélyról és a celldömölki romtemplomról. A bozsoki Battyány kastélyrom kiemelt listán volt, ezért automatikusan a Kincstár kezelésébe került. Jövője a Kincstár gondoskodásával, annak előkészítésével, hogy elkezdjen ott állagvédő munkákat, feltehetően biztosítva van. A celldömölki esetben viszont előírtuk — ez nem volt listán — a 35 évvel ezelőtti helyreállítás után időszerű, ismételt felújítást. Ezt a helyi önkormányzat nem vállalta, így az automatikusan szintén a Kincstár kezébe került. Érdekes módon, miközben a Kincstár készül a romtemplom helyreállítására, a város részéről megfogalmazódott, hogy esetleg mégis kezelésbe, illetve tulajdonba kellene venni, hiszen Celldömölk sem akar elmaradni abban a gondolkodásban, hogy egy városnak kell legyen olyan, őt reprezentáló műemléke, amelyik történetét többszáz évre visszavezeti, csak hát úgy látszik ez a korábbi testületi döntésben nem tudott megfogalmazódni. Úgy vélem, hogy a vagyonátadás folyamata az idő előrehaladtával automatikussá vált, tehát a teljes gondosság nem volt végigvihető a négy év alatt. Feltételekkel szabályozott esetekben kérdéses, hogy annak a feltételnek, amelyet az önkormányzat a vagyonátadáskor vállalt és megkapott — be nem tartása esetén, vajon milyen szankcionálással lehet elérni teljesítését, illetve tulajdonképpen visszafordítható-e a vagyonátadási folyamat? Itt joghézagról van szó, úgy érzem. Műemlékileg mindenképpen tisztább helyzetet lehetne teremteni a védelem kiterjesztésével. Jómagam azt gondolom, hogy a tulajdonváltási szűrőfolyamat nem tudja megoldani a műemlékvédelem egyéb szerkezeti, működési, jogszabályi hiányosságaiból fakadó gondjait.