A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Záró plenáris ülés - Hozzászólások - Felcser László

hiszem községek nem bírnának el): a megyei jogú városok — erre tudnak valamiféle kapcsolatok révén csemetéket biztosítani — 1100 fát ültessenek el a város környékén és területén. Hát nem kis feladat, de talán még ez is megvalósítható. Nagyon örülnék neki, ha sikerülne, és a magam részéről rajta leszek. Felcser László hozzászólása Tulajdonképpen a nosztalgia is hozott azon kívül, hogy az Elnökség meghívott minket Pécsről, mert mikor a német megszállók elmentek, és az orosz megszállók bejöttek, itt voltam katona, úgyhogy az is nagy ünnep nekem, hogy ötven év után újra itt lehetek. Hozzászólásom lényege az, hogy én 14 évig a pécsi egyházmegye főépítésze voltam, és úgy vélem tegnap a Püspök úr által mondottakat nem egészen úgy egészítette ki a kormány, ahogy a püspök úr gondolta vagy szerette volna. A pécsi gondokat szeretném elmondani. Államosításkor az egyházi birtokok a magyar állam tulajdonába mentek át, ez lett később önkormányzati vagyon. Az önkormányzat pedig borzasztóan vigyáz arra, hogy tőle el ne vegyenek valamit is. Tehát ezek a gondok a pécsi egyházmegyében is megvannak. Áz önkormányzat elfogadja ugyan a 10—20 éves kárpótlást, de hogy holnap... ilyesmi nincsen. S a helyreállítás?! 14 évig volt egy műemléki brigád — most már kft. —, a bádogostól az ácsig mindenki megvolt. Ahogy arról korábban már volt szó, a siklósi dzsámi helyreállítását a teljes kivitelezési palettával tudtuk megcsinálni. De ma valaki jelentkezik, fogalmunk sincs, honnan veszi az ácsot, vagy kit hoz oda. És szeretném tudni, nem lehetne-e fejleszteni a műemlékek saját kivitelezését olyan szakemberekkel, akik tényleg hozzászoknak ahhoz, hogy mi a műemlék, mire kell vigyázni. Nem biztos, hogy az órabér befolyásolná ezt a munkát, inkább a szakértelem, hogy már évek óta csinálom, évek óta tudom, mi az a fazsindely, évek óta tudom, hogy azt a vörösréz lemezt nem vasszöggel kell odaszögelni, évek óta tudom a hódfarkú cserép használatát, hogy merre kell tenni a kúpcserepet, honnan fúj a szél... Igen nagy szükség volna erre a szaktudásra. Ma, amikor beérkezik három ajánlat, fogalmunk sincs, melyiket válasszuk, melyikben bízhatunk. Tudjuk, hogy a visszakerülő egyházi vagyonnal funkcionális problémák vannak. Ha annak idején volt egy szerzetesrend, most van összesen egy idős nővér, neki minek adjanak vissza bármit is, holott úgy néz ki, van utánpótlás a nővéreknél is és a papoknál is. A tíz évet sokalljuk, nem beszélve a húsz évről. Biztos, hogy meg kell találnunk, mire fogja az egyház használni azt az épületet. Dabas-Sáriról nem akarok beszélni, mert nyilván mindenki megütközött azon, hogy Magyarországon ez lehetséges. Hogy ez most etnikai vagy vallási téma, nem tudjuk széjjelválasztani. Lehet, hogy az ottani polgármester meg a tisztelendő tudják, nekünk messziről fogalmunk sincs, miért szabad ennek megtörténnie. Más téma. A város- és faluvédelemnek évek óta műemléki elnöke. Nem szeretném a régi tanácsi rendszert nagyon dicsérni, mert azok szemében mindig Horthy fasiszta meg ellenforradalmár voltam, de minden városvédő témában ott volt az akkori önkormányzat elnöke, alelnöke, tanácselnök helyettese, és támogattak minket, visszakérdeztek, lehetőségeket adtak arra, hogy csináljuk a munkánkat, nem is beszélve a műemléki albizottságokról (a városnak és a megyének is volt). Tényleg ott voltak az emberek, és támogattak minket, nagy volt az érdeklődés. Az elmúlt öt évben viszont — lehet, hogy nagyon tele vannak munkával az önkormányzatok, a megye és a város is — de szó sincs arról, hogy egy üyen ülésre évente legalább egyszer eljönnek, és meghall-