A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Záró plenáris ülés - Hozzászólások - Gimesi Szabolcs

Még egy reklám, ha úgy tetszik az ICOMOS-nak, ha úgy tetszik a Műemlékvédelmi Hivatalnak: akik ICOMOS tagok, tudják, hogy ez év őszétől az ICOMOS klubesték sorozatát tervezi beindítani az Országos Műemlékvédelmi Hivatal pinceklubjában, ami abszolút nyitott és nagyon alkalmas volna vagy lehetne arra, ha valamennyien elég aktívak volnánk, engem is beleértve, hogy összeüljünk és a szakmáról beszéljünk. Én azt hiszem, ezt csak úgy lehet csinálni, ahogy Angyal László itt bemutatta, azzal az elkötelezettséggel és szenvedélyességgel, ahogy ők csinálják, és azt hiszem, hogy valamennyiünk számára, akik itt vagyunk, a műemlékekkel való foglalkozás nem csak hivatali feladat, hanem — még a hobby sem jó szó rá — hivatás, szerelem, ki tudja mi. Szóval nagyon klassz dolog. Gimesi Szabolcs hozzászólása Én most vagyok először műemléki konferencián — az előttem szólókkal ellentétben — és védelmemre csak annyit tudok felhozni, hogy már egyetemista koromban, pécsi albérlőként, a házigazdám Műemlékvédelem c. folyóiratát — először titokban, azután nyíltan — rendszeresen olvastam, és amikor ez kiderült, ezzel a házigazdával nagyon jókat ordítoztunk egymással a műemlékvédelem ügyében. Nem azért, mert különösen nagy vitánk volt (nekem akkor még nem volt elég ismeretanyagom), hanem azért, mert nagyot hallott. Sopronban mindennap találkozunk azzal a ténnyel, hogy amelyik közösség ismeri és becsüli a múltját, annak van jövője. Tehát akkor, amikor elhatároztam, hogy a szakmai kollégákon kívül — a főépítészünk és a Vagyonkezelő Irodánk vezetője van itt — magam is eljövök, akkor tulajdonképpen ezt vettem figyelembe. Meg azt, hogy idén 20 éve, hogy Sopron megkapta az Európa Nostra díjat, aranyérmet, és azóta ugyancsak van min törnünk a fejünket. Az akkori eredmények után a lendület még egy ideig tartott, és úgy gondolom, most is nagyon itt az ideje, hogy a műemlékeinkre vessük a tekintetünket. De számomra ez a konferencia nemcsak ezért időszerű, hanem különösen a témájáért, ami bennünket, polgármestereket igencsak foglalkoztat. Különösen azokat, akiknek műemléki védettség alatt álló ingatlanok kerültek a tulajdonába. Sopron — ebben a tekintetben nagyon nagy érdeklődéssel hallgattam az előadásokat és úgy gondolom, hogy hasonlók a problémák máshol is — egy olyan műemléki belvárost örökölt, ahol a belvárosi lakások — szociális bérlakásokként — zsúfolva vannak olyan lakókkal, akiktől nem lehet igazán elvárni a műemléki lakás európai normák szerinti használatát. Ez óriási probléma nekünk. Jelenleg a jogszabályok alapján folyik a lakásingatlanok elidegenítése, és óriási fejtörést okoz, hogy hogyan, miként adjuk el ezeket a lakásokat, hogyan, milyen eszközökkel gondoskodjunk arról, hogy ezek a lakások megmaradjanak, és ne úgy, ahogy az elmúlt években álltak. Igazából szinte mindenütt — a földszinti udvari lakásokra gondolok leginkább — szükséglakásokat alakítottak ki, az épületek vizesednek a korábbi műemléki helyreállítások után is. Az emberek, akik ezekben a lakásokban laknak, gyűlölik ezt az életformát és ezt a gyűlöletüket — erre tegnap Winkler Gábor megjegyzése során jöttem rá — a lakásra irányítják, a lakáson töltik ki dühüket körülményeik miatt. Nagyon meggondolandó, hogy ha egyáltalában meg tudnák is venni ajelenlegi feltételek mellett a bérlők ezeket a lakásokat, érdemes-e konzerválni ezt az állapotot? így jutottunk el odáig, hogy összeállítsunk egy listát, és megpróbáljuk azokat a lakásokat, épületeket kivonni az értékesítésből, amelyeknél szükséges, hogy ne csak a lakóra legyen bízva helyreállításuk. Természetesen ez óriási gond, s én úgy érzem, az önkormányzat meglehetősen egyedül van műemlék épületeinek a problémájával. Pénzhiány van mindenütt, s hiába az együttműködés és