A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Záró plenáris ülés - Hozzászólások - Fejérdy Tamás

Fejérdy Tamás hozzászólása Azon a nyomon haladva, amit Őrsi Károly felvetett, hogy tudniillik tisztázni kellene a műemlékvédelmi elveket, és egyáltalán valamilyen megegyezésre kellene jutnunk az építész társadalommal: Ebben egészen biztosan sok igazság van, de azt is hadd tegyem hozzá, nem feltétlenül magyar sajátosság, hogy vannak tisztázni valók. Én mégis azt hiszem, hogy itt mindenekelőtt egy nagy párbeszédre volnának azok szükség, hiszen mi azt gondoljuk elveink tisztázottak (ezen az alapon dolgozunk) s ha nem volna, akkor a napi munkában bizonytalanodnánk el. Itt arról van szó, hogy ezeket az elveket nem fogadja el az építész társadalom egy része, és azt is hozzá kell tennem, hogy a tisztázási folyamat csak akkor lesz valóban reális és eredményes, ha nem egy-egy konkrét ügy kapcsán történik az meg, bármennyire is fontosak a konkrét példák. Senkit sem akarok megbántani azzal, amit most mondok, de általában egyfajta elfogult helyzetből kerülnek kritika alá a műemléki elvek, amikoris valakit valamilyen munkája kapcsán ezek az elvek esetleg satuba szorítanak. Az viszont kétségtelenül igaz, hogy a műemléki elvek gyakorlati érvényesülésével kapcsolatosan nagyon sok tisztázni való van. Erre vonatkozóan különösen fontos a párbeszéd, aminek különböző fórumai már megvannak, és borzasztóan jó lenne — és tisztelettel kérem a jelenlevőket, aki ebben bármit tenni tud, az tegye meg — ha ezekre a fórumokra minél többen eljönnének. Például az ICOMOS kebelén belül. Legutóbb Ráckevén volt egy nagyon hasznos és értékes, vitától sem mentes találkozás, ahol igenis nagyon sok fontos elvi és gyakorlati kérdést napirendre tűztünk. A másik, amire szeretném felhívni a figyelmet, bár remélem, sokan találkoztak már vele, hogy a konferenciatáskában sok minden volt, többek között a Műemlékvédelem c. lap. Tudom, hogy a konferenciatáskát otthon szokták kinyitni az emberek, de most hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ez a lap annak a folyóiratnak egy száma, amelyet Gerő László tanár úr alapított és szerkesztett haláláig. A folyamatosságot tükrözi, hogy alapítóként még mindig Gerő László szerepel de most megújult, és nagyon remélem, hogy a köztünk ülő felelős szerkesztő, Román András úr valóban tartani tudja az olvasói köszöntőben beígért új arculatot és tartalmat. A lap szintén egy fórum lehetőség, illetve az kellene hogy legyen. Nem helyettesítheti ugyan a személyes találkozásokat, de a tisztázó vitáknak nagyon fontos keretet és teret adhat. Úgy gondolom, hogy sok esetben azért beszélünk el egymás mellett az általam nagyon tisztelt építész kollégákkal, mert egy-egy ilyen vita alkalmával mindenki csak arra emlékszik, amit ő mondott, és abban nagyon megerősödik, a másikra kevéssé figyelve. Ez olyan mint a bemutatkozás: az ember a saját nevére emlékszik, a másikéra nem biztos. Égy vita egy lapban azért jó, mert le van írva, újra lehet olvasni. Azt hiszem, Őrsi Károlynak nagyon igaza van, beszélnünk kell egymással, oda kell figyelnünk a másikra, nem párhuzamos monológokra van szükség, és írni is kellene. Nagyon hiányzik ez a szakmán belül. Alapos tanulmányok foglalkoznak például azzal a most nagyon divatos és tényleg fontos kérdéssel, ami a hitelesség és eredetiség viszonya. Szigetvári János barátunk említette a siklósi dzsámi nagyszerűnek ítélt, gyönyörű helyreállítását, de azt hiszem, hogy valamennyien, Szigetvári Jánost is beleértve, el lennénk keseredve, ha az összes magyarországi romot ilyen mértékben építenék ki. Siklóson a dzsáminak jószerivel csak a teteje, meg egy-két alkotórésze hiányzott ahhoz, hogy rá lehessen tenni a tetőt, de nem hiszem, hogy egy bokamagasságban meglévő római romot meg kellene építeni azért, hogy az átriumba bemehessünk. Nem hiszem, hogy Szigetevári János ezt akarná. Tisztázni kell üyen elveket is. Nagyon egyetértek tehát azzal, hogy tágabb körben is el kell érni azt, hogy ugyanazokon a szavakon és fogalmakon ugyanazokat értsük. Ennek igazából megvan a lehetősége, élni kellene vele.