A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Záró plenáris ülés - Hozzászólások - Örsi Károly

Örsi Károly hozzászólása Minden egyes előadás újabb és újabb gondolatokat ébresztett bennem és természetesen az „A" és ,,B" szekció elnökei elég jól össze is foglalták mindazt, ami megörökítésre érdemes, a mi ügyünk előbbreviteléhez fontos. Néhány új gondolatot azonban mégiscsak fel szeretnék vetni, ami részben az előttem szólók gondolatait folytatná. Én is elmondhatom, hogy igen régóta veszek részt műemléki konferenciákon. Láttam kik vannak ott, kik voltak ott, kik nincsenek ott. Részben — sajnálatos módon — eltávoztak, többen meghaltak, mások valószínű bokros teendőik, országos gondjaik miatt vannak távol, de hát nekünk is vannak bőven gondjaink, részben anyagi, de természetesen más jellegűek is, hallottuk. Az egyik ilyen gond, hogy valóban pótolni kell az eltávozottakat. Valóban fontos volna mindent megragadni annak érdekében, hogy nemcsak a Hivatalban, de a műemlékvédelem minden területén újabb, ifjabb barátokat, ügyszerető embereket találjunk. Ez nagyon jó lobbyzás volna. A lobbyzás ellen kicsit ágálok mégis, merthogy én azt hiszem, sok mindennek nem a lobbyban kellene eldőlnie, és ezek közé tartozik szerintem a műemlékvédelem is. Ez egy olyan objektív feladat, ami nem azon kellene álljon vagy bukjon, hogy milyen a lobby. Persze megértem, hogy a mai világban erre is szükség van, de azért Balega úr, a másik szekció előadásában szólt arról is, hogy most valamennyire rendbehozták Kassát. Persze nem egészen, mindössze a homlokzatokat és a főteret, de ez elég volt az idegenforgalmom 20%-os növekedéséhez és állítólag az idegenforgalom haszonélvezői önkéntesen jelentkeztek, hogy tennének valamit a városért, mert rájöttek, ha a város szebb, akkor nagyobb a forgalom, nagyobb a bevétel. Erre utalok én is. Kőszegtől Égerig egy sor városunk attól híres-nevezetes, hogy vannak építészeti emlékei, művészeti értékei, s az emberek jönnek, látogatják, forgalmat csinálnak. Nem lobby kellene tehát, hanem meg kellene értetni mindenkivel, aki felelős vezető, és tehet a műemlékekért, hogy ez nem öncélú dolog, a műemlékvédelem, megtérül, sokféle formában, s miután lakóházak is bőven vannak a műemlékek között, nyilvánvalóan az átlag polgárnak is számít, hogy milyen körülmények között él. Erről is sokat lehetne beszélni. Erre azt szoktam példaként felhozni, hogy lehet műemléki városokban is nagyon kulturáltan élni. Hiszen, hogy csak egyet említsek, Assiszi (Olaszországban) igazán gyönyörű város, pedig elejétől a végéig középkori, de belül csodálatos belsők vannak, és tengernyi a látogatója is, azt hiszem, boldogok a polgárai. Tehát meg kell találni a helyes arányokat. Tudom jól, hogy az országnak ma nagyon nagy gondjai vannak, mindenféle értelemben, de pont az előbb soroltak miatt érthető volna, hogy erre is figyeljenek, ezzel is foglalkozzanak. És hát, szó ami szó, valóban jólesne az is, ha a magasabb vezetők is jelen volnának ilyen alkalommal, mint ahogy egykoron jelen is voltak. Sőt, még a közelmúltban is. Egy kicsit azt is hiányolom, hogy újságírók sincsenek most olyan létszámban, ahogy lenni szoktak. Hallottuk azt is, hogy mi mindennel lehetne segíteni: adókedvezmények, különböző szakmai tanácsok stb. Ezekkel mind egyetértek. Szeretném hangsúlyozni, hogy roppant fontosnak érzem a most változó világban azt az elvi segítséget, amit a Műemléki Hivatal az elmúlt évtizedekben is megadott, s remélem ezután is meg fog adni a műemlék használóknak, gazdáknak, tulajdonosoknak. De szomorúan kell halljuk azt is, hogy több hozzászóló említette: visszaszorul a művészeti, az építészet- és művészettörténeti oktatás. Én azt hiszem, nagyon sokat lehetne itt is tenni, hogy az ifjúságot helyes irányba tereljük. Azonban fontosnak érzem, hogy a mai aktív építészeket is nyerjük meg az ügynek. Ebben a világban élek, sok neves építészünkkel találkozom pályázatokon, zsűriken, van szerencsém hallgatni véleményüket, és szeretném a jelenlevő elnökség figyelmét is felhívni arra — amit biztos tudnak ők is, de ezen a konferencián nyomaté-