A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

B szekció - Hozzászólások - Ágostházy László

Agostházi László hozzászólása Köszönöm a szót. Igyekszem nem túlzottan igénybe venni türelmüket. Két dologról szeretnék beszélni. Az egyik olyan téma, amely aláhúzná azt, amit Lászay Judit előadásában hallottunk, vagyis a helyreállítást megelőző, a jelenleg még tetten érhető állapot rögzítésére vonatkozó nagyon okos tanácsot. Én is csak hangsúlyozni tudom ama nagyon lényeges feladat fontosságát, hogy minden beavatkozást megelőzően, még a helyi védelmet élvező épületek esetében is készüljön valamilyen állapotrögzítő dokumentáció fotókkal, leírásokkal, rajzokkal. A helyreállítás hitelességét csakis ilyen megelőző eszközökkel lehet biztosítani. Hogy ennek ellenére mégis adódnak gondok a helyreállítások során, arról nem szívesen beszél az ember. Ám mégis megemlítenék egy helyreállítást, mely úgy készült el, hogy végülis az OMvH elnöke, dr. Fejérdy Tamás meleghangú levélben méltatta a helyreállítás minőségét. Lászay Judit féle gondossággal itt is elkészült előre az állapotrögzítő fotódokumentáció, a tudományos előkészítés, az ingó elemek jegyzékbe vétele, azok megőrzésre átadása-átvétele s más szükséges intézkedés, mégis, ezzel együtt is, a művezetések, a rendszeres műemléki hatósági vizitek ellenére is történtek a kivitelezés során olyan események, melyek nem segítették a minden részletre kiterjedő műemléki hitelesség megvalósulását. De, azt hiszem, semmi sem tökéletes az életben. Mindazok, akik benne vagyunk egy helyreállítási folyamatban, nagyon jól ismerjük mindezt, tudjuk, hogy amennyire lehet, elébe kell mennünk ezeknek, meg kell akadályoznunk, hogy megtörténhessen. Azt hiszem, valamennyien tudjuk, mindig a prevenció az egyik legjobb eszköz, amely lehetséges biztosítékokat próbál teremteni a jobb kibontakozás irányába, és ez az elébe menés az, amit egy egészen más gondolatkörben, második témaként szeretnék elmondani. E gondolatok kapcsolódnak azokhoz, amelyeket Winkler Gábor — nagyon kedvesen — a „garabonciásokról" mondott. Azokról az emberekről van szó, akik az Önökéhez hasonló lelkesedéssel igyekeznek mindent megtenni a műemléki értékek megmentéséért. Meg kell teremtenünk, hogy ez a lelkesedés a minket követő, majd az azokat követő generációkba is beleivódjék. Ahogy a gyereket nem lehet elég korán elkezdeni nevelni, úgy ezt a generációt is minél előbb kell elkezdeni nevelni, hiszen a feladat mérhetetlen, és csak nő. Ennek a nevelésnek^számtalan nagyon kedves példáját láthatjuk, hiszen az OMF kezdeményezésével Örökségünk Örei és mindenféle egyéb mozgalom tette már a magáét itt az országban. Hadd tegyek hozzá mégegyet. A közelmúltban megalakult az örökségi osztályok egyesülete Magyarországon, amely kívülről próbálta ugyanazt betáplálni köztudatunkba, ami már itt is ismert volt. Az Európa Tanács a Kulturális Örökség Bizottsága részéről kezdeményezték a 70-es években a Franciaországban meggyökeresedett mozgalmat, ami akkor úgy indult el, hogy iskolás gyerekeknek mutassák meg, mitől műemlék a műemlék, mit kell azért tenni, hogy a műemlék a jövőben is megmaradhasson, miért értékes, hogyan hozták létre stb. Ehhez veszik hozzá a társadalom akkori, az épület létrejötte idejében létezett állapotának bemutatását. Számtalan „kiképző" központot is kiépítettek, eljöttek képviselőik Magyarországra magyar pedagógusokat felkészíteni (hét alkalommal is), meghívtak magyar osztályokat, próbálják a nemzetközi kapcsolatokat építeni. Most indul el egy másik ág is, amely megpróbál tenni valamit a gyermekeken keresztül saját munkánk, őseink, elődeink munkájának, nemzeti kincseink megőrzése érdekében az örökségi osztályokban. Azért szorongatok itt a kezemben egy kis formátumú könyvecskét, mert megszületett Magyarországon — tudomásom szerint — az első könyv, amit műemlékvédelem tankönyvnek