A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Záró plenáris ülés - Hozzászólások - Angyal László

Angyal László hozzászólása Engedjék meg, hogy először is a 38 évvel ezelőtt megalakult Hajdú-Bihar megyei Műemléki Albizottság nevében és mint annak 38 éve elnöke köszöntsem a tisztelt konferencia hallgatóit. Évtizedek óta mindig várakozással készülünk az Országos Műemlékvédelmi Hivatal következetességének köszönhetően immár hagyományos konferenciákra. Az elhangzottak mindenkor útmutatást, bátorítást jelentettek, adtak. Emlékezetes számunkra műemlékvédelmünk vezéralakja, Dercsényi Dezső törekvésünk kitüntetéssel felérő 1962. évi minősítése. Idézem: ,,A Hortobágyi Csárda Nagykereki, a hajdú-bihari kollégák sürgető figyelmeztetésére került a megyénél és nálunk is előtérbe." A Kaposváron rendezett konferencián a temetői értékek Entz Géza által ismertetett problematikája nyomán több szerző közreműködésével szerveztük meg azonos témájú tudományos igényű kötetünket. De megértést tapasztaltunk az Alföldre jellemző sajátos felvetéseinkkel kapcsolatban is. Az őshalmokról Kecskeméten általunk kezdeményezett véleménycsere ösztönzően hatott a hajdúsági és bihari térségek közel 300, többnyire veszélyeztetett őshalma felmérésére és közlésére. Tapasztalataink nyomán idejében felismertük azokat az elvi és anyagi jellegű zavaró tényezőket, amelyek a rendszerváltáskor — irányítás hiányában — a II. világháborús emlékművek felállítása körüli tanácstalanságból adódtak, származtak. Módszertani levelünk az új önkormányzatok többségénél kedvező fogadtatásra talált. Szakembereink közreműködésünket elfogadták. Bizonyára ennek tudható be, hogy az emlékmű bizottságok a kezdetben gyakori kopjafákat később mellőzték. Ez csak helyeselhető, ugyanis a kopjafák régen kizárólag az eltemetett helyének és nevének megjelölésére szolgáltak, és a fa nem is időtálló. Szempontjainkat elfogadva az emlékmű bizottságok ma már nem a temetőkben, hanem körültekintéssel választott parkosított térre, szobrász által időálló anyagból tervezett emlékmű felállítását pártolják. Olyan megvalósított, gondolatébresztő példára is hivatkozhatunk, mint a hajdúnánási. Itt a városközpontban a XVI. században védelmi céllal épített templomerőd alapjainak helyreállított falára rögzítették a hősi halottak és az elhurcoltak neveit. Hajdúböszörmény önkormányzata 1956-ra Varga Imre művészi domborművével emlékezett. Alkotása arra is példa, hogy szerény méretű emlékmű is lehet monumentális. Bebizonyosodott, hogy a lakosság az öncélúságtól mentes emlékművet megértéssel fogadja, és azt magáénak vallja. Nemzedékek történészeinek példamutató kutató munkája nyomán közismert a Bocskay István vezette szabadságharc számos mozzanata. A két esztendeig tartó hadjárat az álmosdi győzelemmel indult. Nagykereki várkastélynak helyreállítása után elérkezettnek láttuk az időt az 1604 évi álmosdi csata hősei emlékének megörökítésére. Az általam javasolt emlékmű létesítésének gondolatát a mindenkori kétkedőket leszámítva, kedvezően fogadták a Hajdú Városok Szövetsége, a megye önkormányzat közgyűlése és az országos főhatóságok illetékesei egyaránt. Az emlékmű a fenti testület támogatásával hamarosan elkészül. Minden reményünk megvan arra, hogy 1996. október 15-én az álmosdi csata egykori színhelyén országos ünnepség keretében emlékezzünk első, győzelemmel zárult szabadharcunkra, és az azt kivívó hajdú vitézekre. Frázisok hangoztatása nélkül, tényekkel bizonyítható, hogy az albizottság alapítói Bihar műemlékének megmentésével, történelmünk és irodalmunk egy jeles korszakának felelevenítésével vállalták a feladatot. A Hortobágyi Csárda még az 50-es évek közepén is a lebontásra ítélt, eltüntetendő épületek listáján szerepelt. Emberpróbáló, küzdelmes években több népi építészeti alkotással együtt helyreállítva, ma a Hortobágyi Nemzeti Park semmivel sem helyettesíthető értékes épülete lett.