A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

B szekció - Partosné Tóth Éva: A tulajdonosok jogai és fenntartási kötelezettségei

Vagy itt vannak a vári kapualji árusítások. Most az a sikk, hogy a vári kapualjakban bazárok alakulnak (a kosarak, a hímzett ruhák tömkelegét, mindent, de mindent lehet kapni). Amikor ezt tiltjuk, természetesen a tulajdonos jogait korlátozzuk, és nem is veszik jó néven. De ez a kötelességünk, a világörökség részét képező területet nem hagyhatjuk „elbazárosodni', hiszen, ha így megy tovább, a Vár lekerülhet a világörökség listájáról. Rendelkezési jog tekintetében jogszabályi előírás, hogy állami tulajdonban lévő műemlék eladásához, cseréjéhez, alapítványi célú felajánlásához, megterheléséhez, tulajdon- vagy kezelői jogának gazdasági társaságba való beviteléhez a műemlékvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges. Ugyancsak a műemlékvédelmi hatóság hozzájárulását, egyetértési jogát írja elő a Vagyontörvény az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény. Nagyon sok támadást kapunk emiatt, nagyon nagy nyomás nehezedik a műemlékvédelmi hatóságra, hiszen ilyen esetekben nekünk elsődlegesen azt kell mérlegelnünk, hogy amennyiben egy állami tulajdonú műemlék tulajdonost cserél, a méltó használat, a fenntartás biztosíthatónak látszik-e az új tulajdonos révén. Nemtetszést vált ki rendszerint, ha nem járulunk hozzá a lakások elidegenítéséhez, de van ellenpélda is. A Gresham palota eredeti rendeltetését tekintve soha nem volt lakóépület, legjobb tudomásom szerint biztosító társaság működött az épületben, valamikor még a 45-öt megelőző időszakban, és volt benne egy-két apartman is. Mi az önkormányzati tulajdonba adáshoz természetesen hozzájárultunk, az önkormányzat pedig úgy döntött, hogy megpróbálja méltó módon hasznosítani azt, éspedig szálloda céljára. Jelentkezett is egy indiai cég, kötöttek vele egy szindikátusi szerződést, és benyújtották hozzánk az építési engedélyt. Nagyon szép terveket készítettek az épület teljes átalakítására, felújítására, így természetesen megkapták az építési engedélyt. Ezek után jöttek a lakók. A valamikor a 70-es években megalkotott lakásügyi jogszabálynak volt egy rendkívül ostoba rendelkezése. Amíg hatályban volt, nem volt olyan jogszabály módosítási javaslatunk, hogy ne kezdeményeztük volna hatályon kívül helyezését. Ez a jogszabályi rendelkezés úgy szólt, hogy abban az esetben, ha az építési hatóság állami tulajdonban lévő épület átalakítására építési engedélyt ad, és meghatározott hányadban megváltozik a rendeltetési mód, akkor a jogszabály erejénél fogva megszűnik a bérleti jogviszony, melyre az építési engedélyt megadó határozatban utalni kell. (Jómagam 20 éven keresztül dolgoztam a Főváros Építésügyi Igazgatásánál, ezalatt a fővárosban — alapfokon — egyetlen egy ilyen építési engedélyt megadó határozat nem emelkedett jogerőre.) A lakók rendszerint megfellebbezték a bérleti jogviszony megszűnését. Ez történt a Gresham palota esetében is. Első fokon megnyertük a pert, következett a Legfelsőbb Bíróság. Hét nagyon kemény tárgyalás után meghozták a bölcs ítéletet (ami írásba foglalva még nem érkezett meg a hivatalunkhoz): a műemlékvédelmi hatóság törvénysértést követett el, mert egy igénybevételi eljárást kellett volna lefolytatni, és a lakók elhelyezéséről a műemlékvédelmi hatóságnak kellett volna gondoskodnia. Nem az építtetőnek, az indiai társaságnak, a műemlékvédelmi hatóságnak. Amíg jogrendünkben ilyen joghézag, ilyen visszás helyzet előfordulhat, a műemlékvédelmi hatóság nem hibáztatható, hogy nem védi a tulajdonosok érdekét. Ebben az esetben éppen a tulajdonos, az önkormányzat érdekét próbáltuk meg érvényesíteni, nem jött össze. Most az a szándékunk, hogy ahogy megkapjuk a Legfelsőbb Bíróság ítéletét, megpróbálunk felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni. Meglátjuk, hogyan sikerül. A tulajdonjog legnagyobb korlátozása az a tilalom, hogy a műemlék lebontása tilos. Ezért egyes tulajdonosok nem engedélyt kérnek, hanem az enyészetnek hagyják a műemléket. Előbbutóbb bekövetkezik egy olyan állapot, amikor már elkerülhetetlen a bontás. Említettem, hogy a polgári jog alapvető rendelkezése, hogy a tulajdonos köteles a fenntartás-