A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

B szekció - Gárdos Csaba: Állami stratégia a műemlékek fenntartásában

last ad a kiemelt egyházi műemlékek helyreállításához. Sikerült elérni, hogy egy program keretében a Kormány kiemelt figyelmet fordítson Pannonhalmára. Az ottani munkálatokhoz 250 millió forintos támogatást biztosít a költségvetés, sőt a napokban döntött a Kormány arról, hogy garanciát vállal a Pannonhalmi Főapátság nagyösszegű hitel felvételére. Ez azon a belátáson alapul, hogy az állam ilyen volumenű pénzeszközt nem tud egyszerre a rendszerbe injekciózni, de a feladatot felvállalja. A Szent István Bazüika felújítására 100 millió forintot, egyéb egyházi intézmények felújítására összesen további 500 millió forintot biztosít a költségvetés. Igen jó módszere lehetne a műemlékek fenntartásának a nagyobb műemlékek közcélú használatba adása. Ez mind prezentációs, mind egyéb okokból jobb, mivel nem egy helyen, egy tömegben jelennek meg a nagdyobb állami feladatvállalások, hanem szétaprózottan, a konkrét felhasználási helyeken. Ilyen pl. az Országház felújítására szánt 100 millió forint, az Operaház, Műcsarnok, Nemzeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum felújítására összességében 100 millió forint, a Magyar Tudományos Akadémia székházára 100 millió forint, de támogatást kap pl. a Földművelésügyi Minisztérium épületének felújítása is. Ezek mind véglegesen állami tulajdonban maradó, kiváló műemlékek. Altalánosságban is említhetnénk, a költségvetési intézmények épületeit, amelyek közül elég sok a műemlék. Mindegyiknek saját felújítási kerete van és mindegyiket az állam finanszírozza, bár ezek az előirányzatok nem a műemlékvédelemmel kapcsolatos tárgyalások során kerülnek meghatározásra. Ez racionálisabb megoldás, véleményem szerint üyen célirányos módon, egyes konkrét feladatokhoz kapcsolódva kellene növelni a műemlékek védelmére fordítható kereteket. A számok után és az elhangzott előadásokkal is összhangban véleményem szerint azt kellene alapelvnek tekinteni, hogy a védett műemléki érték fenntartásáért a tulajdonos tartozik felelősséggel. Ettől az alapelvtől egyszerűen lehetetlen eltekinteni. Szívesen mondanám, hogy 2 éven belül olyan fellendülésnek leszünk tanúi, amelynek következtében az állam sokkal többet tud majd magára vállalni, de jelenleg ezt irreális feltételezni. Ezért inkább azt mondom, hogy lassan, „csöpögtetve" kíséreljük meg növelni a forrásokat, de mindenki törekedjék erre. Egy korábbi felmérés szerint a tulajdoni arányok a következők: 15% állami, 20% önkormányzati, 10% társasági, 25% egyházi és 25% magán. Ha ez már ennyire polarizálódott, akkor ennek megfelelően kellene felvállalni a feladatokat is. Ez az általános európai gyakorlattól sem idegen. Itt is több példát hallottunk a kastélyok közös hasznosítására, fenntartására. Más kérdés az, hogy ehhez mit tesz hozzá az állam. A felújításra vállalkozó kaphat adókedvezményt vagy elengedik a bérleti díját, esetleg ingyen kapja használatba az épületet ennek fejében, és még további számtalan lehetőség adódik. Sokan már élnek is vele. Egyértelmű, hogy a kizárólagos állami tulajdonban tartandó műemlékeknél az államnak kell felvállalnia a döntő részt, bár tartok attól, hogy a jelenlegi állami pénz erre sem elegendő. Ezek között is rangsort kell felállítani, mert az állam csak fokozatosan tudja megoldani feladatait. Ahogy a műemlékvédelmi törvény koncepciójában is szerepel, mindezekhez a feladatokhoz az éves költségvetési törvényben kötelező forrást rendelni, mind a kezelés, fenntartás, hasznosítás, mind a hatósági feladatok ellátására. Ettől a kifejezetten célhoz kötött műemlékvédelmi feladattól el kell választani az intézményrendszer működtetését. Ez jelenleg még nem megoldott, javításra szorul, hogy mindenki előtt láthatóvá váljék és főként azok előtt, akik az adófizető állampolgárok pénzének felhasználásáról döntenek, hogy az állam mennyit költ műemlékvédelmi feladatokra és az intézményrendszerre. Jelenleg sajnos ez egybemosódik, nincs külön feladatfinanszírozás. Pedig csak ennek ismeretében lehetne eldönteni, hogy mely célokra, mely összegek szükségesek. Pannonhalmát is úgy lehetett támogatni, hogy a programot felvállalta a kormány és a parlament.