A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

B szekció - Lászay Judit: Öröm, átok, kötelesség, lehetőség – Műemlékeink fenntartása

Kap külső támogatást szükség esetén még pl. A Loire menti Brissac-kastély tulajdonosa is, de ő is minden lehetőséget megragad arra, hogy a fenntartást saját forrásokból fedezze. Ezért a látogatók fogadásán kívül különböző színes vendéglátó, vacsorázó stb. programok rendezését vállalja. Az egyházak, szerzetesrendek is igyekeznek nyugaton, hogy a fenntartási költségeiket a látogatók segítségével részben fedezzék. Még a legszigorúbb karthauzi kolostorok is látogatást biztosítanak egy behatárolt történeti részbe, és csakúgy, mint más kolostorokban, itt is meg lehet vásárolni az egyszerű ismertetőt vagy a szakirodalmat, de helyben készült termékeket is. A hatóságok együttműködése, toleranicája, sok esetben a szabályok alóli felmentése szükséges a hatékony fenntartáshoz. Chissay kastélya ma egy társaság által működtetett szálloda. Szobái nagyvonalúan, eredeti bútorokkal berendezettek. A tetőtéri szobák között van olyan, ahol a nagy kádat is behelyezték a szobába, de létezik egyszemélyes elegáns szoba, ahol a toalett — az egykori szokások modern technikával feldobott utódaként — egy kárpitozott karosszék felhajtható ülése alatt rejtőzik. E szobák nagy sikert aratnak. A differenciált és hatékony szankcionálás is szükséges. A passzív károkozástól a szándékos aktív pusztításig a bírságtól, a kisajátításon át az adott ország büntető jogszabályai által kiszabható legsúlyosabbig — akár szabadságvesztésig. A korszerű műemlékes szemlélet célja mindig az, hogy amennyiben valamilyen oknál fogva elszakítottak egy ilyen jellegű tárgyat a hozzá szerves egységben kötődő épülettől, úgy elősegítse újraegyesítésüket. A sümegi püspöki palota könyvtárának teljes rekonstrukciójához minden részlet rendelkezésre áll. Parketta, mennyezetstukkók, ablakfülke burkolata, a berendezést pedig az Iparművészeti múzeum őrzi. Eredeti képét Voit Pál Régi magyar otthonok című könyve villantja fel. A szécsényi ferencesek visszatelepülése után megkezdődő helyreállítás egyik alapvető szempontja volt számunkra, hogy az államosítás után szétszóródott térgyakat megtaláljuk, s szakszerűen restaurálva visszakerüljenek a kolostorba. A helyi múzeumból kapott szobrok, képek, berendezési tárgyak így most már — tartós letétkén — eredeti helyükön vannak. (Az egyértelmű törvényi háttér persze hiányzik, a tárgyak csak egy minisztériumi állásfoglalás segítségével, a muzeológusok jóindulatú támogatásával kerülhettek vissza.) A XVIII. századi reflektórium festett falburkolatát máshol, gyalázatos állapotban leltük. Jelenleg már nagyrésze restaurálva, a falra visszahelyezett, restaurált festményekkel együtt tanúja a hajdani szerzetesi élet magas színvonalú tárgykultúrájának, környezetük iránti igényességüknek. Annál szomorúbb tapasztalni, hogy fűtésregisztereket helyeztek engedély nélkül a padok alá, melyek idővel újra elpusztítják azokat. Fontos szempont, hogy a tartozékok felügyelhetők, megtekinthetők legyenek a hatóság szakemberei számára, de az is, hogy a beavatkozásokat mindig felkészült szakemberek végezzék. Fontosságát aláhúzandó álljon itt példaképp az önmagát „erdélyi Michelangelónak nevező festő esete. A jutási templom engedély nélkül megkezdett falfestés restaurálását kellett szemléznünk. Restaurátor kolléganőm — jéggé dermedve a látottak minőségétől — többek között azt tudakolta a mestertől, mivel konzerválja a festést. Michelangelónk először ragaszkodott ahhoz, hogy minden szakmai titok, majd végül kibökte — hogy imponáljon a jelenlevő idős egyházközségi tagoknak — Putzhammerrel!, ami akárhogy is vesszük, mindenhol kőműveskalapácsot jelent. Ezzel konzerválni igen sajátos módszerre vall. Mondanunk sem kell mesterünk valahol mindig — változatlanul nagy hévvel — dolgozik, csak ne műemlékben tenné!! Elengedhetetlen a köztudat formálása, a propaganda. Hogy a régi megőrzése, szeretete mennyire nem pénz, hanem szemlélet kérdése, az egy egyszerű jobb nyugati magazin olvasója