A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)
B szekció - Lászay Judit: Öröm, átok, kötelesség, lehetőség – Műemlékeink fenntartása
LÁSZAY JUDIT (A MŰEMLÉKEK „TARTOZÉKAINAK" PROBLÉMAKÖRE) Az utóbbi évtizedekben különösen gyorsan alakult át a műemlék fogalma. Ez a sokkal szélesebb skálájú, tágabb értelmezés, sokszor már az újabban használatos épített örökség kategória határait is feszegeti. E fogalmi változás elkerülhetetlenné teszi a jogi átrendeződést csakúgy, mint a műemléki szemlélet alkalmazkodását. Ha akármilyen objektumot védendőként, műemlékként kezelünk, az annak természetes életébe, időnkénti átalakulásaiba való mesterséges, erőszakos beavatkozást jelent, egy folyamatot valamilyen ponton megállítunk, s az objektumot a korszaktól és a beavatkozók személyétől függő szellemiséggel, egy szándékunk szerinti illuzórikus statikus állapotba hozunk. Ez a beavatkozás nem lehet öncélú, de szükségszerű, mert a műemlékek egy-egy szűkebb vagy tágabb közösség történelmi- és azonosságtudatának tárgyiasult elemeiként, hihetetlen gyorsasággal változó világunkban a biztonságot, otthonosságot is jelképezik. Tudomásul kell vennünk, hogy az ilyen jellegű, indokolt beavatkozások érdekeket is sérthetnek, elsősorban a tulajdonosokét. A tulajdonos, a szakemberek és a műemléki hatóság által alkotott „Bermuda háromszögben" néha pont a megóvandó lényege semmisül meg. E három fontos tényező tükrében most villantsuk fel tárgyi örökségünk egy speciális fajtájával, a műemlékekhez tartozó ingatlan berendezési tárgyakkal kapcsolatos kérdéseket. A velük való törődés nemzetközi téren egyre nagyobb hangsúlyt kap, az Európa Tanács a Kulturális Örökség Bizottságán belül létrehozott egy munkacsoportot, amely kidolgozta, és előterjesztésre tovább adta az e témával kapcsolatos irányelveket tartalmazó ajánlást és kiegészítő jegyzőkönyvet, amely az 1985-ben aláírt, az épített örökséggel foglalkozó Granadái-egyezményhez csatolandó. Az ajánlások, amennyiben az ET legfőbb szerve, a Miniszterek Bizottsága elfogadja, az európai jogharmonizáció fontos lépcsői. Ezek olyan elvek, melyekhez a tagországok jog- és szakmai gyakorlatát igazítani tanácsos a jövőben. Az örökség védelmében például ezeknél megszorítóbb lehet egy ország, megengedőbb nem. Az irányelvek az ingóságok azon fajtájára vonatkoznak, melyek történeti, régészeti, művészeti, tudományos, társadalmi, technikai, vagy kulturális szempontból egységet képeznek épületekkel, építményekkel, függetlenül attól, hogy azon belül, vagy azon kívül helyezkednek el: — amennyiben azok az építményhez rögzítettek, — vagy olyan szerves egységet képeznek az építménnyel történeti, régészeti, művészi, tudományos, társadalmi, technikai és kulturális összefüggésben, hogy eltávolításuk alapvetően megszüntetné, csökkentené az illető építmény vagy együttes örökség értékét. Annak érdekében hogy a tárgykör bőségét érzékeltessem, példaként említem, mit is sorolhatunk ide: — famennyezet, padló, csillárok, ide készült könyvtár berendezés. Jól illusztrálja ezt a historizáló stüusú Hluboká várának könyvtára (Csehország).